Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Lőrincz József: Szülőföld, Itt, Falusi este (versek)
ITT A delet villával magasra raktam odahúztam alája hullt a napsugár mint az oldott kéve szélben zizzent a zabszakálla éreztem én vagyok a munka híd a hajnal s az alkonyat között mint vörös gyümölcsök Erős-tetőn az öröm rajtam kiütközött most kitaposott ösvény a nyár a falu félénk csordát ringat bivalybarna alkonyat kel kitárul rend mag illat ablak összefeledkezünk a földdel ez itt éppen a szíve tája itt pihennek el a rovarok az emberek itt kelnek szárnyra FALUSI ESTE Nőttek, nőttek a hegyek, eltorlaszolták a naphoz vezető utakat. A sötétséget bivalyok hozták, s megrugdosták a köveket, hogy csillag hulljon a kutakba. A Tejúton megrakott szénásszekerek ereszkednek a falu felé. Körülöttük árad a kékség. Nézd a boglyák is mind kigyúltak, a dombok is összebújtak, még a föld is belerándul. Amig alszunk, tenyerünkben kinyílnak a napraforgók. 23
