Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Végh-Alpár Sándor: Aki megháborította önnön házát (Vázlat egy készülő tényregényhez)
sére Csánky azonnal átadta a múzeumi napló leltáranyagát, s a gyűjtemény addigi útjáról is készségesen beszámolt. Ekkor szerepelt Csánky Dénes utoljára múzeumának első őreként. Még ki kísérte későbbi utódát a ház előtt álló autóig, aztán egy kézfogással végképp kiiratkozott a magyar művészet szolgálattevőinek sorából. Miután becsukta a grassaui ház kapuját, nem volt más, mint egy magányos, hazátlan öregúr, aki üres óráiban ügyesen festeget. Sok üres órája akadt. A hajdani főigazgatóból lett nyilas államtitkárt a sors hosszú élettel büntette. Oroszlán Zoltán az amerikai intézmény falai között amerikai módszerekkel siettette a munkát. Cigarettával és barackpálinkával. Még itthon figyelmeztették, — nem akárkik: pénzügyőrök — ha el akar valamit érni, szép szavak helyett kézzelfogható érvekkel próbáljon többre jutni. Hallgatott a figyelmeztetésre, s érveit megerősítette 500 cigarettával, négy üveg barackpálinkával és ugyanannyi brandyvel. A hatás nem maradt el. A professzor december 18-án már előjegyzett bérlője volt a „Mozart” futárvonat két postakocsijának. Négy nappal később ez vitte aztán a becsomagolt 982 műtárgyat Münchentől Bécsig, ahonnan a szállítmány, a Magyar Nemzeti Bank aranykészletével együtt, december 23-án érkezett Budapestre. * A szerelvényt ünnepélyesen fogadták. A kormány nevében Bóka László államtitkár, a múzeum képviseletében dr. Genthon István, az új főigazgató didergett a peronon, s társaságukban volt a művészeti élet néhány markáns egyénisége is. Betyár hideg volt. Állítólag az egyik festő adta az ötletet, jó volna inni valamit. Elő is került valahonnan — talán minisztériumi költségekből — néhány üveg tömény, úgyhogy mire az „aranyvonat” befutott a Keletibe, a hangulat kiűzte a csarnokból a telet. Könnyek, virágok, pályaudvari örömök. Értékeink nagyobb része visszaérkezett. S ha a második szerelvényre négy hónapot —a magyar koronára pedig majd’ négy évtizedet — várni is kellett, megvolta bizonyosság: csekélyke kincseinket, lám mégis visz- szakapjuk. Egy agyongyalázott nemzet hite újra éledezni kezdett. Ezt jelentették a hazatért képek, a törtkarú szobrok ... Pedig hány, de hány tűnt el örökre! A műtárgyak háborús veszteséglistáját 1952-ben állították össze. Csupán a Szépművészeti Múzeumra vonatkozó rész 925 tételből állt. Antik görög márványszobrok, az ókori egyiptomi gyűjtemény teljes kisbronz anyaga, Brueghel, Guardi, Aba-Novák, Barabás, Egry, Szinyei Merse képek . .. Összesen 707 festmény, 106 szobor, 93 grafika veszett el, ki tudja hol? A művészettörténészekben még él a remény. Talán mégsem pusztult el mind, talán megvannak valahol, egynémelyikét rejti, dugdossa valaki, hisz' nem egyenes úton jutott hozzá. De azért létezik, s ha nem is mindenkinek, mégiscsak árasztja a csodát, a művészetét. Jó 15 éve már, hogy egy aukción feltűnt id. Markó Károly elveszettnek hitt gyönyörű vászna: „Róma látképe”. A Magyar Nemzeti Galéria, mint az egykori tulajdonos jogutóda, perelni próbált. Hiába. Az elévülési törvény a rejtegetőknek kedvez. Aki tudott 15 évet várni, ma már nyugodt lehet. A kép, a szobor az ő tulajdona. Hogyan, miként került hozzá? A műtárgyak erről nem beszélnek ... Néhány éve a Szépművészeti Múzeum egyik munkatársa levelet kapott Dél-Ameriká- ból. Felaüójaa hajdani főigazgató fia volt. Arról érdeklődött, mi a módja hazatelepülésének. Ha volna rá lehetőség, magával hozna néhány képet is, melyeket annak idején ő mentett meg a háború pusztításáitól ... A múzeum udvarias válaszlevélben ajánlotta, forduljon az illetékesebb hatóságokhoz. Az ifjabb Csánky azóta nem jelentkezett Sao Paolóból. 19
