Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Illyés Gyula: Üldözött; Vezérek, győzelem; Ember és tömeg (versek)
ILLYÉS GYULA ÜLDÖZÖTT Nincs közvilágítás. A sor vak épületből egy hirtelen-nyílt ajtón át a fény hegyes tőr dühével döf eléd. Amonnan is fényjel-beszéd morse-ja villantja: van—hol?—emberiség! Egy lesből támadt zaj miatt megriadt vadként fülelsz. Farkastanya a régi táj. Félve lopod magad e kettős néma éjszakán is át — Mi vár? Vakokra mérten szoros a világ. És csillag-messzi tág. Aszerint, tudják-e ki vagy. És hogy mint változik a vád. Szívszédítő, ahogy kínálkozik segítség: lánctörő artista ledobhatod a becsület minden bilincsét. VEZÉREK, GYŐZELEM Catalaunum és Verdun és minden csatatér csak részleg abból, hol már hulla, hulla, hulla, hulla terül, szétszórva, megtolulva, végtelenül meddig szem s képzelet elér. Jobbról — már némán — az ellenhad. Ott balról — épp oly némán — az, amely támadott. Közbül a győztes. Te. Én. A vezér: aki túlélte. S ma — holnap is — él. 3
