Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - B. Szabó László: „Az utolsó emberig kitartani” (memoár)
Áttörés Nikolajevkán. „Utászok előre!” Az út mentén újabb öt harckocsi tűnt fel, mögöttük terepjáró gépkocsikkal vontatott két gépágyú. Az ágyúzásba, géppuskázásba és az aknák robbanásába most már belevegyült a két magyar gépágyú jellegzetes ugató-pattogó hangja: „pak-pak-pak”. A páncélosok nagy dübörgéssel elindultak. Nem volt idő most sem intézkedni, szervezgetni. A helyzet mindenki előtt önmagától adódóan világos volt. Nem kellett itt már sokat magyarázni. A sok futástól való lihegéstő! fuldokolva, beszélni sem tudtam volna. Ismét feltartottam a karomat: az összeköttetés a szakaszparancsnokokkal megvolt. A további „intézkedés” rendkívül egyszerű: — Utáááááászok! Előőőőőre! — kiáltottam, ahogy torkomon kifért, kapaszkodni kezdtem fel a szakadék peremére. Tőlem jobbra-balra nekilendült az egész század harsogó „Hajrááá! Hajrááá!” kiáltásokkal a lángokban álló házak felé, mint a fergeteg. Az élen előnyomuló páncélosokkal egyidőben értük el a város szélét és nyomultunk a város belseje felé. Az utászoknak — mint speciális műszaki csapatnak — nem feladata a gyalogsági harc. Erre őket sem fegyverzetük, felszerelésük, sem kiképzésük nem teszi alkalmassá. A rendkívüli helyzet azonban háborúban igen gyakran rendkívüli feladatokat ró a csapatokra és ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy a feladatot nem tudja végrehajtani, mert arra nem hivatott. A jó katona erényei akkor bontakoznak csak ki igazán, amikor egyéni ügyességével, leleményességével, bátorságával olyan feladatokat kell megoldania, amelyekre felkészítve nincs, és emellett még a körülmények is a legmostohábbak vele szemben! A katonák harci erényeinek általában nem a támadás a fokmérője, amikor precíz előkészítés, tökéletesen és előre kidolgozott fegyvernemi együttműködés, szilárd vezetés, folyamatos anyagi ellátás, zavartalan összeköttetés mellett, előre meghatározott módon, óramű pontossággal folyik a harc. A csapat, a katona harci erényeinek igazi fokmérője a visszavonulás, amikor az ellenfél kerekedett felül, amikor ő diktál, amikor elszigetelten, a helyzet kellő ismerete nélkül, gyakran kétségbeejtően reménytelen helyzetekben, kegyetlen körülmények között, étien, szomjan, a vereség gyötrelmes lelki depressziója alatt kell helytállnia, harcolnia. Igen, a válságos helyzetekben derül csak ki igazában, mit ér az, amit tanultak a békekiképzés során, mit ér a fegyelem, az engedelmesség, milyen a katona, a csapat erkölcsi színvonala, állóképessége. A magyar páncélos hadosztály részei, melyekkel Nikolajevkán áttörtünk, az előző napokban, mint a német Cramer hadtest utóvédje, rendkívül súlyos harcokat vívott az elképesztően kemény időjárási viszonyok között, a túlerejű, lényeges technikai fölényben levő szovjet erőkkel és súlyos, véres veszteségeket szenvedett. Ennek ellenére az áttörés során a legteljesebb harci fegyelmet tanúsították, mesterien kezelték a rájuk bízott fegyvereket és harceszközöket. Erről módomban volt meggyőződni az áttörés egész tartama alatt. Az én századom pedig, mely békében alig kapott harckiképzést, soha nem gyakorolta az utcai harcot, a páncélosokkal való együttműködést, röviddel ezelőtt az úton lezajlott rémült visszaözönlés nyomasztó erkölcsi hatása alatt állott, minden előkészítés nélkül sodródott bele ebbe a harcba, példás kötelességteljesítéssel, bátran, öntevékenyen, fegyelmezetten és ügyesen tört előre a páncélosokkal. Nem állíthatom, mert ez nem felelne meg a valóságnak, hogy a páncélosok, vagy az utászok meggyőződésből harcoltak volna. Bizonyos, hogy semmi gyűlöletet nem éreztek azokkal a szovjet katonákkal és a rejtekhelyekről előszedett fegyverekkel 27
