Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)

szikus irodalmi mű, ami a műveltség alapfeltétele, és nem jelent meg 10, esetleg15 éve. Most megnyílt egy könyvtár, az vagy valahonnan a hálózaton belül meg tud szerezni belőle egy-két példányt, vagy nincs. Nincs. Nem létezik.

KAPOSY — Vagyis a világirodalom kezdetei egybeesnek a könyvtár alapkőletételével. Lám, kedves írók, nem kellett volna annyira sietni. — És most kedves nézők — ezt nem tévedésből mondtam—.elmegyünk a moziba. Muszáj. Önök ugyanis megbuktak. Mivelhogy nálunk soha nem a film, vagy neadjisten, a rendezője bukik meg, hanem mindig a nép, aki nem kíváncsi rá.

Csakhogy — amint azt a jeles mozinéző, Bertolt Brecht mondotta: a népet nem lehet leváltani.

Téli este egy magyar faluban, ahol a mozi olyan állapotban van, hogy a KÖJÁL bezáratta. Kérdés az utca emberéhez:

— A moziban mit látott utoljára?

HÖLGY — Utoljára? Ó, nagyon régen voltam már moziban. Nem tudom. Nem tudom. Nagyon régen voltam. Hatvanba, hogyha elmegyek moziba, ott voltam utoljára. Mit láttam? Pokoli torony.

KAPOSY — És itt mi ment utoljára a moziban? Tulajdonképpen a KÖJÁL miért záratta be?

FÉRFI — Hát azt csak úgy hallottuk, hogy a KÖJÁL nem engedélyezi az izét. A mozi működését. Itt volt utoljára, azt hiszem a Gábor diák ment. Ide is olyan filmeket hoznak, hogy az már ötvenhatszor volt. Mióta én moziba járok, hát van egy öt éve, de legalább hat olyan film volt, ami már ötször, nyolcszor ment itt.

KAPOSY — Kézdi Kovács Zsolt filmrendező mondotta Tancsik Máriának.

„A meglevő 108 bemutató moziból 75-ben nincs párnás szék, 60-ban pedig erősen kifogásolható az akusztikai berendezés. A mozivállalatok fejlesztési alapjából a rekonstrukció jelenlegi ütemében 43 év alatt lehetne csak felújítani a magyarországi mozikat.”

KAPOSY — Mire ez a program megvalósul, az unokámnak már csak hat éve lesz hátra a nyugdíjig. Aztán kedvezményes bérlettel mehet a felújított moziba.

Népművelés. 1981. május. Füleki József: A mai magyar film dilemmái.

„A magyar filmek másfél-két évtized alatt közönségüknek több mint a felét elveszítették. Körülbelül 140 millióról évi 60—70 millióra apadt a nézők száma. A filmszínházak száma megcsappant, ami maradt, az rossz gépezetéről, nyikorgó székeiről, belső terének szegénységéről hírhedt."

KAPOSY — Szabó tanár úr hosszabb ideig volt a filmátvételi bizottságnak is a tagja. Szelektál, vagy kontraszelektál az átvételi bizottság?

SZABÓ — A filmátvétel a magyar film ellen dolgozik.

KAPOSY — A külföldi filmek átvételével dolgozik a magyar film ellen?

SZABÓ — Igen. Igen. Igen. Nagyon határozottan mondom.

KAPOSY — Egy volt körúti mozis magánvéleménye:

ÜZEMVEZETŐ — A mai vállalkozó világban, az, hogy csak egyetlen egy forgalmazó cég legyen Magyarországon, az kényelmes, de maga a versengés nincs meg. Nem akarok arra hivatkozni, hogy X. Y. bácsi, akinek volt egy kis vacak mozija a harmincas években, fölment Bécsbe, és délután hozta a jó filmet.

KAPOSY — És ahogy Dárday István filmrendező látja:

DÁRDAY — Hiába gyártunk filmeket, hogyha a forgalmazás során nem igazán azokhoz jutnak el ezek a művek, akikhez el kell jutni. A filmnek van egy közösségteremtő ereje. Ha ezekkel a lehetőségekkel nem élünk, akkor semmiféle közművelődési munkáról nem beszélhetünk.

KAPOSY — Konyec fiima. Ezzel kár is volna vitatkozni. De mozi helyett járjunk időnként színházba is. Ha van hová. Ám sok népművelő egyöntetűen arról panaszkodik,

57