Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)
felsőfokú képzettség közművelődési munkakörben elfogadható. Tehát, ha valaki semmit sem tanult róla, akkor is betölthet közművelődési munkakört. Ez azt jelenti, hogy akkor a közművelődési képzés jó esetben eltűrt, de nem szükséges dolog." KAPOSY— Magam is találkoztam olyan művelődésiház-igazgatóval, akinek kinevezésekor tanácsi fölöttesei minden támogatást megígértek, aztán másnap ugyanők írásban utasították, hogy a takarékosság jegyében a 100-as égőket mindenütt cserélje ki 40-esekre. Ehhez tudni kell azt is, hogy egy 100-as égő fogyasztása egy óra alatt 26 fillér. De más módon is megnyilatkozhat a felügyeleti szerv. Hidy Péter—Lovas Tünde: „Közművelődéskutatás’’ című tanulmányából idézzük: „Az érvényben levő rendeletek ellenére, így kerülnek a művelődési házakba a legkevesebben, a vizsgált mintában csak ketten, ezek közül egy már nem is dolgozik ott. A fenntartó tanács valakit, vagy valakinek a feleségét el akarja helyezni. Szól az intézményvezetőnek, hogy az illetőt fel kell vennie. Nem kell külön magyarázni, hogy ilyenkor az »elhelyezett« az intézményben sem válik be. Akad olyan igazgató, aki ennek a példázására még azt is elmondta, hogy nem csak hogy rákényszerítik a művelődési házra a másutt be nem vált embereket, de még azt is megfogalmazzák, hogy oda jó lesz, hiszen ezt a munkát végülis mindenki el tudja látni." KAPOSY — Furuglás Géza. Budapest, XV. kerületi népművelő írja: „Volt községi főnökömtől azért kaptam fegyelmit, mert egy augusztus 20-i tűzijáték alkalmával a lampionos felvonulással nem egyidőben szólalt meg a Kék Duna keringő." KAPOSY — Az Uj Tükörből való az idézet, 1981 tavaszáról. „Egy dél-dunántúli kisközségben a kocsmából csinált művelődési házat egy tehetséges fiatalember. A kocsmamozi egyetlen vetítésén többen voltak, mint a községi filmszínházban egy hónap alatt. Mégis szemet szúrt a megyei hatóságnak a fura kezdeményezés, a vetítéseket leállították. Mert a művelődési házból lehet italboltot csinálni, az nem zavarja a művelődéspolitikát, de ha fordítva történik mindez, akkor félteni kell a művelődésügy vívmányait a hely szellemétől.” KAPOSY — Magyar Hírlap 1980. augusztus 12. Magyar Katalin írja: „Szakfelügyelői vizsgálat egy zalai nagyközség művelődési házában. Az ötödik óra után gyűlni kezdett bennem az indulat: mire jó ez a töméntelen betű? honnan ez az adminisztrációs inger, ez a semmit is híven dokumentáló, leíró, jelentő és kimutató hivatalnoki készség?” SZAKFELÜGY. — A népitánccsoport naplójában nincs rendesen vezetve a jelenléti ív! Itt meg a névsor mellett nincs feljegyezve a gyerekek lakcíme, az anya és apa foglalkozása. Egyszóval, hiányosak az adatok. Nagyon hiányosak! NÉPMŰVELŐ — Elnézést, nem fcg többé előfordulni. SZAKFELÜGY. — Ebben a munkatervben nem eléggé világos a célkitűzés, és a munkanapló nem tükrözi pontosan a cél megvalósításának mozzanatait. Ebben a csoportban csak táncolnak? És a belső nevelőmunka? Arról nincs feljegyzés? NÉPMŰVELŐ — De hiszen ez tánccsoport! SZAKFELÜGY. — Elhiszem, apám, csakhogy ez nem elég az üdvösséghez. MAGYAR K. — De vajon mi kell az üdvösséghez? Minden egyes jókedvű mozdulathoz másfél kiló papír? A gyermekirodalom szakköri naplójában névsor, jelenléti ív, az órák tanulsága és témája, feszes rubrikákban feljegyezve. Majdnem olyan, mint az iskolai osztályozó napló. SZAKFELÜGY. — Ez az! Valahogy így kellene! MAGYAR K. — A művelődési házban mindössze egy népitánccsoport, egy kézimunkaszakkör, és egy gyermek irodalmi kör működik. Néha helyet adnak különböző területi 49
