Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Cs. Varga István: A lázadó ember (Nagy Lajos önéletrajzi könyvéről)
miért-je is. Ösztönösen vonzódik a falusi, paraszti élethez, a szegénységhez, majd pedig a városi munkásnéphez. Ez a korai vonzódás lesz szociális elkötelezettségének, szocialista meggyőződésének elsődleges élményalapja. Nem is falun, hanem tanyán, az Apostag melletti Tabánitelken született és töltötte a gyermekkorát. Életformaváltást él át, anyjával együtt a fővárosba költözik. Anyja először egy evangélikus gimnáziumba íratja be, de a kudarcok miatt át kell vinnie egy állami gimnáziumba. Itt jelesen érettségizik, mégis fegyintézetnek érzi az iskolát. Emlékezete kevés derűs mozzanatot őriz. Két nagy rétegből állt az osztály: gazdagokból és szegényekből, de ezen belül is széles volt a skála. A gazdagokat házitanítók készítették fel, számukra az iskola inkább csak beszámolóhely volt. Az ösztöndíjakat is felekezeti hovatartozás szerint hirdették meg, nem a tanulmányi eredmény vagy a szociális ráutaltság szerint. A fiatal Nagy Lajos társadalmon kívülinek érezte magát és itt vált tudatosodó ellenzékivé. Nem bírta a függőséget, az alárendeltséget, szabad pályára vágyott. Pillanatképek sorát rögzíti a korabeli oktatásról. Tekintélyelv alapján tanítják a latint és a görögöt is, ezért érzi mindkettőt szellemi diktatúrával ráerőszakolt kényszertantárgynak. Jellemző, hogy szemléletformáló pedagógiai elvet a tornatanárától tanul:” „a sikeres tanítás egyik fontos része: pontosan meglátni a hibát és érthetően megragadni a hiba kiküszöbölésének módját” — szólt a hasznos tanács, amelyet egy életen át érdemes volt őrizni és érvényesíteni. Szomorúan ismeri fel tanulmányai során, hogy a nagy tudósok, feltalálók sok jót tettek az emberiséggel, de szinte valamennyien szegénységben éltek és haltak meg. Sok hamis ismeret zúdult az eszmélkedő agyra. Védekezni is nehéz volt ellenük, tiltakozni pedig lehetetlen. Például: jelszó volt a gnoti sze autón, de ezzel ki is merült a lélektani tudás. A történelemben a csaták történetét tanították valódi történeti szemlélet nélkül. Hiányzott a társadalomszemlélet: „Nem látták sokoldalú meghatározottságát mindannak, ami velük, mármint az emberiséggel, a múltban történt. Múltat, jelent és jövőt illetőleg egyaránt illúziókban éltek.” Az iskolában mégis viszonylagos demokrácia érvényesült a külvilághoz képest. Ez kiderült rögtön az érettségi után: „Az élet más erői érvényesültek, szétváltunk gazdagokra és szegényekre, úriakra és népiekre, sőt keresztényekre és zsidókra.” Kirajzolódtak az eddig rejtve ható társadalmi formák. Nem számított már az iskolai előremenetel, nem érvényesült a tehetség és a szorgalom. A jeles tanuló Nagy Lajos is kisebb jelentőségűvé zsugorodott az iskolán kívüli értékrendszerben. Ekkor döbben rá léthelyzetének súlyosságára: „Jajj annak, aki egy cseléd törvénytelen fia, pusztán született, valaha libapásztor volt, majd iskolába adták, és ismeretlen útra indult el, hogy majd úr lesz belőle ...” A középiskola elvégzése után nem kínálkoztak számára járható utak. Szerette ugyan amatematikát, kiváló volt sakkjátékban, ötletes a fejtörő játékokban, de nem tartozott a figyelni tudó, higgadt, semmit el nem vétő diákok közé. Tehetségének irányultsága, az elvontság iránti fogékonyság karakteresen megnyilvánult, de az élet színeitől semmiért sem akart elfordulni. Próbálkozott a bölcsészkaron, majd a fizikával és a kémiával is próbát tett, végül az önbizalom és a kétkedés kettős érzésétől a jogi karon igyekezett megszabadulni. Gimnazistaként különös gonddal fejlesztette testi erejét, a félelem, a szorongás leküzdésének eszközét látta az izomerő fokozásában. Életének cson- gori válaszútjain kellett megtapasztalnia, hogy az izomerő mellett szükséges az idegerő, a lelkierő és a tűrőképesség is. Érzékeny volt mindenféle megkülönböztetésre. Fanyar öngúnnyal szól önmagáról is, amikor felidézi, hogy mikor és miért engedelmeskedett a helytelen közfelfogás terrorjának. Viaskodott a „törvénytelen” gyereket származása miatt elítélő közmorállal, 39
