Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Bakonyi Géza: Nagy Lajos Napirend-je és a mindennapok rendje

tévé alakítja át, a jelentéktelenség mögött felvillantva a lényeget. Alkotói módszere, poétikája látszólag ezen alapul: a mindennapi élet „spontán materializmusa” határozza meg realizmusát. Csak néhány kiragadott példa: „A Nap kel 6 óra 23 perckor. Nyugszik 17 óra 7 perckor. Munkás kél 6 óra 5 perckor.”, illetve a Mai nap nevezetű lapot áruló rikkancs jelenete kapcsán egy nyilvánvalóbb célzás az ötlet eredetére: „Mai naaap. Mai naaap. Borzalmas gyilkosság a Kőfaragó uccában. Pálinkás János kiirtotta a héttagú családját.”

2. I927. OKTÓBER I9. SZERDA

„Magam elé tudom vetíteni azt a rettenetes kényszerhelyzetet, amelyben ma egy meg nem alkuvó, becsületes proletárírónak Magyarországon lennie kell. De a 100%- ban megjelent .Napirendijéből látom, hogy még nem tört meg és ez a kis írás valóban dokumentuma ama megismerésnek, hogy a mai állapotok érettek a pusztulásra és hogy így élni emberhez méltó életet nem lehet” — olvashatjuk az akkor emigrációban Bécsben élő Agárdi — eredeti nevén Danczinger — Ferenc 1927 novemberében kelt levelében. Agárdi levele már mélyebben világít bele a Napirend című írás eszmei-poétikai hátterébe s talán számunkra sem érdektelen, ha pontosabban megfogalmazzuk a proletáríró és a „mai állapotok” közötti konfliktus Nagy Lajos-i ábrázolásának lényegét a poétika szintjén.

A mindennapi élet többértelműségét felvillantó módszer mintha maga is a mindennapi gondolkodás sajátosságaiból — például az analóg forma — táplálkozna, s ez bizonyos veszélyeket is rejt magában eszmei-ideológiai szempontból. „Ha a mindennapi gondolkodás — végső soron — győzelmesen ellenáll egy bizonyos tudománynak (vagy művészetnek), ezt csak a mindennapi élet spontaneitásával és közvetlenségével teheti. Ennek eszközeivel azonban csak a tagadásig, az elutasításig juthat el” — állapította meg Lukács György, s ez vonatkoztatható Nagy Lajos alkotói logikájára is. Talán éppen ezt megérezve jegyezhette meg Kodolányi János: „Esztétikája nincs. Logikája van.” (Korunk, 1930. 5. sz.)

Ez a tagadás — „Felületes olvasó hajlandó lenne azt is mondani, hogy ez az író embergyűlölő. Nem, csak polgárgyűlöl ő s a polgárt sem mint szenvedő embert gyűlöli, hanem mint osztálylényt!” — Nagy Lajosnál az adott kor mindennapi életének, e mindennapi élet szinte minden jelenségének egyértelmű és következetes elutasítását jelentette. „Gazdag ember vagyok, van kétmillió pengő vagyonom, hatszobás jól berendezett lakásom, a megfelelő művészeti alkotásokkal, mint: ecetes uborka üvegben, mellette vizes korsó és egy mogyorótörő —azaz egy festmény, címe: .Csendélet’” — villan fel egy ötlet a Kísérlet című rövid írásban. A Napirend „Nyitvalevő múzeumok” részében ez az ötlet már a mindenképpen elutasítandó „koszt-vasz-koszt” stílusban fogant művek általános érvényű jelképe. Később, a Razzia című novellában: „Elfogtak egy cowboy-kalapos félkegyelműt, aki őszibarackot és szőlőt fest hámozott dióval és mogyorótörővei, s a képeit tiszta művészet címén árusítja”. A kortárs irodalommal még kegyetlenebből bánik el a „Nyitvalevő könyvtárak" részben: „Vakok könyvtára [Ida ucca 5.] Összes mai magyar írók művei”.

Nagy Lajos eme elutasító magatartásához —s mint később látni fogjuk: Nagy Lajos és Tóth Árpád viszonyához is — érdekes adalékkal szolgál a novella első, „1927. október 19. szerda" időmegjelöléssel kezdődő része:

„A Hold kél 6 óra 51 perckor. A Hold nyugszik reggel 5 óra 2 perckor. Költő sunyit a a Holdra éjjel 12-kor. Ebből valami esztétikai szépség jön ki. ,Ni hold!’ — csudái közi k a költő. ír. Kisasszony olvassa a verset. Cseléd mos. ,A hold mint ezüst rajzszög az ég kék

23