Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Bakonyi Géza: Nagy Lajos Napirend-je és a mindennapok rendje
BAKONYI GÉZA NAGY LAJOS NAPIREND-JE ÉS A MINDENNAPOK RENDJE „A mindennapiság nem vág egybe a primitivitással. A mindennapiság inkább a létezés létezési módja, akkor is, sőt éppen akkor, amikor a létezés magasfejlettségű és differenciált kultúrában mozog.” (Heidegger) „Mint alany tehát szellemileg és testileg géppé szorítják le és emberből egy elvont tevékenységgé és hassá válik .. (Marx) I. „MAN IN THE STREET” „A negyvenen felüli, örökké fejlődő Nagy Lajos pedig, aki fellépése óta ebben az irányban haladt, most áll pályájának legizgatóbb pontján” — írta Illyés Gyula 1931-ben, a Nyugatban. Nagy Lajosnak a harmincas évek elején kiadott köteteiről — Lecke (1930), Bérház (1931), Uccai baleset (1933) — írt recenziók egybehangzóan állapították meg, hogy Nagy Lajos „elérte fejlődése tetőpontját”. A három kötetben megjelent novellák azonban nagyrészt a huszas évek termékei, s egyben Nagy Lajosnak ebben az évtizedben kibontakozott írói fejlődése eredményét foglalják össze. A „tetőpont” így tehát eszmei-poétikai nézeteinek kikristályosodását jelenti, amely körülbelül valóban erre az időszakra — 1927 és 1931 közé — tehető. Ekkor publikált írásai — az Együtt-ben, Századunk-ban közzétett tanulmányai, cikkei, illetve a Népszavában és más napilapokban elhelyezett karcolatai, rövid novellái — jól mutatják egy pontosan körvonalazni akart írói világlátás megfogalmazódását, megfogalmazási kísérletének igényét. A Nagy Lajos-i poétikai-írói „öntudatra ébredés” ilyen korszakolási lehetőségét feltételezve, e korszak írásai között — jóllehet a Lecke volt a legnagyobb hatású — kiemelkedő helyet foglal el életrajzi szempontból és éppen korszakmeghatározó jelentősége révén az 1927 november elején a 100%-ban megjelent Napirend. A Lecke című kötetben található írásról szinte minden, a kötetről írt kritika megemlékezik, annak jellemző darabjaként emelve ki. A legtöbben — például Bálint György a Pesti Napló-ban (1930. július 8.), Schöpflin Aladár a Nyugat-ban, Kodolányi János a Korunk-ban (1930. 5. sz.), Gereblyés László a Forrás-ban (1930. 3. sz.) stb. — úgy értékelik mint az adott állapotok hű dokumentumát, a mindennapi élet rajzát — ha különböző álláspontokról is. Az egyik végletet talán Bálint György „balról jövő” kritikája jellemzi, amikor az „elkeseredett, vádolóan elégedetlen középosztálybeli ember élesen feljajduló „ panasz-szocializmusá”-ró\ beszél, a másik végletet pedig Schöpflin Aladár, aki — feltehetően a pragmatista filozófia „gyakorlatias” szemlélete, „man in the street” kategóriájának hatása alatt — a következő megszorítással él: „szemléletének reflektor-csóvája az életnek aránylag keskeny szegmentumát fogja csak be, alig valamivel többet, mint amennyit a man in the street meglát.” Illyés Gyula viszont — az életmű jelentőségét felmérni próbálva említett 1931-es tanulmányában —éppen az előbbi aktuális ideológiai-kulturális áramlatok mögé tekintve keresi Nagy Lajos poétikájának, műveinek igazi értékét. S lényegében ebben az értelemben ("Sch. [öpflin] cikkét elolvastam, természetes, hogy én abban látom a maga legnagyobb jellegzetességét és erejét, amit ő kifogásol, abban a bizonyos felületben, amit az emberek 21
