Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - MŰHELY - Bárth János: Száz éve született Nagy Czirok László

tor”. Bíró Sándor „öreg pásztorfi”, Cseri Gábor az utolsó halasi „céhbeli iparos”, Modok Sándor „budárkodó kisparaszt”, Orbán Ferenc és Orbán Sándor öreg kisgazdák, Darányi István „pásztorbetyárfi”, „Gyenizse Lajos sógor a bodoglári tudós nagygazda”, Józsa Gábor kocsmáros és lókupec, Molnár Ferenc kisgazda, a „nagyeszű Bu- chin Balázs” tanyai gazda, Csonka Mihály középparaszt ezermester, Szombati József borbélymester

Nagy Czirok László elsősorban a régi pásztorélet és betyárvilág múltját kutatta, de emellett minden érdekelte, ami a halasi múlt részének tekinthető. 1964-ben így vallott, fontosabb kutatási témáiról: „Hatvanhétesztendei gyűjtőmunkám kezdetén a régi pásztor—betyár—pandúrvilág emlékeinek összegyűjtésével foglalkoztam, öregek elbeszélése alapján. Későbbi vegyes néprajzi gyűjtéseim rendjén sorra kerültek a földművelés és állattartás, a régi jó céhbeliek és mesterek, a 48-as szabadságharc halasi emlékei, a halasi népköltők és versfaragók kéziratai, halasi népdalok, dalosfüzetek, egyéb paraszti kéziratok és vidám esetek, a vadvizek és a nádasok körüli élet, a fák, füvek, madarak élete, a népbabonák, a kuruzslás, jövendőmondások, népi hiedelmek, halasi népszokások, Szánk és Móricgát település története, halasi vonatkozású példabeszédek eredete, a népi mozgalmak és a szocialista úttörők, temetőink néprajza, határelnevezések, a még élő halasi tájszavak, szólások, szójárások, a lóvezetők és hajcsárok élete, a vásárok rendje, a halasi építkezés, a hajdani száraz- és szélmalmokról és molnárokról írottak, a halasi magyar szűcsmesterség, méhészet, kéreghasogatók, házásók, a halasi kukoricatermelés, meg a többi. Minden elveszőben levő adatot össze próbáltam szedni, hát mindennel foglalkoztam és foglalkozom is, ami halasi.”

íme a kutatott témák vázlatos jegyzéke! Olyan terjedelmes, hogy olvasni is sok, hát még kutatni, feldolgozni!

Nagy Czirok László 15 000 oldalnyi gyűjtéséből viszonylag kevés érett tanulmánnyá, könyvvé. A többi kéziratokban maradt. A megjelent művek 1954 és 1965 között láttak nyomdafestéket. Létrejöttükben nagy szerepe volt Ortutay Gyulának, aki kiadót szerzett számukra és újabb munkák megírására biztatta szerzőjüket. A megjelent művek sorát a Vargyas Lajossal közösen közreadott Régi népdalok Kiskunhalasról nyitotta meg 1954-ben. A Néprajzi Értesítő 1954—55. évi kötetében kapott helyet a Pásztortörvények és szabályok, ún. regulák a Kiskunságon c. írás. 1959-ben a Gondolat Kiadónál jelent meg Nagy Czirok László főműve, a Pásztorélet a Kiskunságon. Ezt követte 1962-ben a Száraz- és szélmalmok elete, 1963-ban ugyancsak a Gondolatnál a Budártüzek mellett, 1965-ben pedig a Betyárélet a Kiskunságon. Több jeles írása látott napvilágot 1965-ben a Janó Ákos által szerkesztett halasi monográfiában.

Centenáriumi megemlékezésemet személyes emlékkel kezdtem, hadd fejezzem be ugyanazzal! Gimnazista koromban, az 1960-as évek elején emlékezetes és kedves olvasmányom volt Nagy Czirok László akkor újnak számító könyve, a Pásztorélet a Kiskunságon. Sokat forgattam és társaimmal is megismertettem. A kalocsai kollégiumban működő, általam szervezett néprajzi szakkör foglalkozásain egyidőben e könyv alapján tartottam előadás-kísérleteimet. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy néhány más tényező mellett a Pásztorélet a Kiskunságon hatása, olvasmányélménye terelt a néprajzi pálya felé. Nem csoda hát, ha Nagy Czirok László eme munkáját ma is a magyar néprajztudomány egyik alapművének tartom. Nem állok egyedül ezzel a véleményemmel. Ma már biztos, hogy amíg magyar néprajz lesz, Nagy Czirok László főművét mindig használni és idézni fogják a kutatók. És ez nem kevés! Némi elégtétel egy nehéz élet hányattatásaiért, megpróbáltatásaiért.

87