Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - MŰHELY - Száz éve született Kós Károly - Balázs Ádám: Kós Károly és a „Pisztrángok kara” (Kós Károly kiadatlan leveleiből)
„Kedves Ádám öcsém! Szíves elnézésedet kérem meglehetősen késői és rövid válaszomért, de sajnos az írás-olvasás nehezemre esik, már nemcsak egyre gyengülő szememnek, de egész rokkant, fáradt valómnak is, úgy hogy többet állok, mint járok, többet ülök, mint állok és többet fekszem, mint ülök. Ez nem panasz, csupán megállapítás és természetes. Köszönöm beszámoló leveledet és jól esett olvasnom a „Pisztrángok kara” mellékelt, Dsidával, Magyarival stb. kiegészített műsorát. Örvendek az irodalmi est sikerének, illetve a fiatalokra való hatásának. [...] A magam, valamint Zsófikám, Enikőm és Zoltán nevében is kívánok jó egészséget és küldöm baráti üdvözletünket Kós Károly Kvár, 1974. VI. 12.” 1974 őszén ismét meglátogathattam új, domboldalon álló, Rákóczi úti házában, amelyhez cikk-cakkban haladó ösvényen lehetett felkapaszkodni. A verőfényes őszi reggelen Kós Zsófia és férje, Kovács Zoltán, a kiváló festőművész fogadott; nagy volt a sürgés-forgás: a műtermet csinosították, a kertben munkások dolgoztak. Károly bácsit teljes szellemi frisseségben találtam — éppen befejezte a borotválkozást, majd bebugyolálta fájós lábait és megindulhatott a beszélgetés. Panaszkodott, hogy IBUSZ- buszok állnak meg a ház előtt, alig lehet távoltartani a kíváncsiskodó turistákat... Később a nemzetiségi kérdésre terelődött a szó: akkoriban jutott el hozzá Pándi Pál: Petőfi és a nemzetiségek című könyve. „Alapos, komoly munka” — mondotta. Asztalán a Forrás, az Alföld és a Tiszatáj példányai sorakoztak: „Szeretem a vidéki folyóiratokat — jegyezte meg, mert rólunk szólnak.” A „rólunk” itt természetesen az egyetemes mai magyar valóságot jelentette. 92. születésnapjára a nagymúltú marxista folyóirat, a kolozsvári Korunk kiállítást rendezett grafikáiból, illusztrációiból a folyóirat állandó kiállítóhelyiségében, a Korunk Galériában. Ennek szép kiállítású katalógusába írta — 93. életévében — a következő sorokat: „Kedves Ádám öcsém! Megkaptam a „Pisztrángok kara” romániai magyar írói estje idei budapesti felújításának műsorát. Öröm és megnyugtatás számomra, hogy a mi régebbi és újabb igazi íróink prófétai szavát a magyarországi magyar közönség ma is megérti és szívébe fogadja. Köszönet és hála illeti azokat, akik nemcsak hittek ebben az eredményben, de azt meg is valósították. A régi szeretettel köszönt öreg barátod Kós Károly Kolozsvár, 1976. V. 25.” Kós Károly meghatóan szép, vallomásos levélben nyugtázta a felújítás hírét. 82
