Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Apostagtól Budapestig (Nagy Lajos-dokumentumok - összeállította és jegyzetekkel ellátta: Szilágyi János)
VERES PÉTER LEVELE NAGY LAJOSHOZ18 (1944. márc. 19.) Kedves öreg barátom! Ne haragudj az „öreg”-ért, ez itt csak az észjárásban való testvériséget jelenti. Nincs nekem semmi különös mondanivalóm, csak az, hogy emlékezéseidet ne hagyd abba, ez a legtisztább és legnemesebb irodalom. Sőt az én korlátolt felfogásom szerint csak ez az irodalom. Csak ez az igazán hiteles, ami valóság. Persze, valóság alatt nemcsak fákat és házakat, hanem az ész és lélek rezdüléseit és játékait is értem. A mesében is, a regényben is csak a valóság az érték. De nem esztétikai okoskodással akarlak én untatni, hanem csak azt szeretném megmondani, hogy igazi meghatódással olvastam a M[agyar] Cs[illag] legújabb számában megjelent írásodat. Nagy dolog az, ahogyan leírod a falusi gyerek első városi élményeit. Még senki sem írta meg, hogyan nyeli magába a város a falusi gyereket. A lélek átalakulásáról senki se adott még hiteles képet s így a te munkád nagy érték. Fejezd be: írd meg egészen. Külön öröm nekem, hogy a világgal való szembenállásban te az én fajtámhoz tartozol... Barátsággal Veres Péter Balmazújváros Kadarcs u. 5. * PINCENAPLÓ19 Január 18. Csütörtök Tegnap este nagy volt az izgalom a pincében. Az oroszokról azt tudták, hogy százötven lépésnyire, a közeli téren vannak. Az izgalmat már a két falbontó német katona elindította ... Éjjel tizenegy óra tájban a németek a tér felől érkezve, átvonultak a pincénkén, a feltört falakon át. A műhelybe érkeztek, onnan mentek tovább, én nem láttam őket, mert már az óvóhelyen, az ágyban feküdtem. Lehettek vagy húszán, azt mondták ... Korán keltem, nyolckor, nem tudtam tovább aludni. Azt beszélték körülöttem, hogy az oroszok már itt vannak a mi utcánkban. M.-né állapította meg először, aki kinézett a kapu üvegablakán. Befutott az óvóhelyre és újságolta: Itt vannak az oroszok! Egy férfi kételkedett ebben: honnan tudja? M.-né felelt: Láttam orosz katonákat. Hol? Itt az utcánkban ... Sietve felöltöztem. Kimentem az utcára, a kapu elé. Négy orosz katona futott el a házunk előtt, a túlsó járdán. Mások is álltak mellettem, köszöntöttük őket. Aki elől szaladt, az visz- szaköszönt. Szép, feketebajszú fiatalember volt, kaukázusi típus. És szaladt mind a négy tovább. Maflán álltam a kapuban. Örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találkozást, hogy egymásnak esünk és átöleljük egymást. Az ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna. No de mindegy. Elvégeztetett! Vége a háborúnak, vége a pincének, a hallgatásnak, a la- pulásnak. Minek is van még vége, vájjon? Kell, hogy vége legyen az eddig volt, ezer éve tartó világnak ... * 1945 UTÁN20 Bölöni György cikke: Egyszerre sokféle időszerűsége lett Nagy Lajosnak: születési évforduló, Kossuth-díj, azután újra és újra megjelenő könyvei. Olyan író felé fordul a figyelem és olyan író kapja a nagyon érdemelt elismerést, akit a letűnt rendszer mellőzött vagy éppen csak megtűrt, mert sehogysem állott irányvonalában. Olyan érték ő,akire nem volt szüksége egy negyedszázadon át korának, mert ez a kor más utakon kereste boldogulását, nem olyan tiszta, 17
