Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Mahmud Pahlavan: Rubájját (Buda Ferenc fordítása)
Ha szultán akarsz lenni, vállald a szolga-létet! Lépések nyoma légy, a fűnél is szerényebb! Hogy fénylő korona lehess a homlokon, légy láb alatt a por, légy víz, áldás a kéznek! * * * Ne leskelj szimatolva a mások fazekába. Hívatlan menni szégyen idegen lakomába. Szikkadt kenyér s egy korty víz, ha az a magadé, százszorta többet ér, mint mások lakomája. * # * Beteg vagyok, beteg! Nincs szó gyötrelmeimre, orcád tüze körül keringek, árva lepke. Sorsomtól nincs menekvés — érzem, hogy elveszek, megperzselt szárnyaimmal lehullnék láng-öledbe! * * *Olykor megesküszöm: a szerelemnek vége, bajomnak, bánatomnak, gyötrelmeimnek — vége. De ha egy szép leány mellettem elhalad, szívem már újra kész akármi dőreségre. * * * Édes találkozások keserves vége — válás. Ó, minden fájdalomnál keservesebb a válás. Lélek s a test ha válik, az maga a halál. Számunkra is, szerelmem, szörnyű halál a válás. * * * Oly édes vágyakozva a közeledben élni, selyemruha a rét, szelíden szél becézi. Tavaszidő, örömláz, miénk vagy — most siessünk! Hisz holnap tán a hold sírunkra fog lenézni. * # # 47
