Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)

Sikerült! Megingathatatlanoknak látszottunk elhatározásunkban és engedtek Ó, csak a siker nehogy elbizakodottá tegyen bennünket! És bizonyuljon tartósnak a szerencsénk! A császár vesszen össze a cárral és a német országok királyaival. Bo- moljon fel magától a Szentszövetség! (Legyint.) Az itthoni helyzet? Továbbra is az egyetlen tekintély Kossuth. (Hosszabb szünet.) De nem sikerült megvalósítania a nemzeti egységet: az elhirtelenkedett, rosszul végrehajtott jobbágyfelszabadítás a legtöbb vidéken feszült helyzetet alakított ki: a nemes is úgy érzi, becsapták, a jobbágy is. Másik baj: újabb szakadás az egykori ellenzéken belül: a radikális ifjak most éppen úgy a nemzet nevében izgatnak a felelős magyar minisztérium ellen, mint annak idején Kossuthék a birodalmi kormány ellen. Harmadik: a nemzetiségek ellenünk vannak. És mindezeken felül: gyengék vagyunk, szegények vagyunk. (Hosszabb szünet.) Egyetlen vigaszunk: a dinasztia engedett a had- és pénzügy kérdésében. (Rövid szünet, majd elmosolyodik: gúny nélkül.) Csak Kossuth derűlátóbb, mint valaha. Szépen dobálózik most is a nagy szavakkal. (Derűsen.) Felcsapott költőnek. De költőként is megéljenzik. (Rövid szünet, majd nagyon komolyan.) Déván Kossuthnak egy igen okos cikke is. Ebben a dinasztia vesztét jósolja, ha feltétlen bizalommal a magyarság védőkarjai közé nem veti magát. Az uralkodóház persze Kossuth kérésére az okos, üdvös tettre nem szánja el magát. Mégis: e cikkben a reálpolitikus Kossuth szólalt meg.

Elhalványul, majd felerősödik a fény. Fel-alá járkál.

Minden összezavarodott. Bécsben újabb forradalom. Prágában is forradalom. Észak- Olaszországban folytatódik a függetlenségi háború. Pesten is zavargások. Szervezzük a nemzetőrséget a rend fenntartására. D vajon helyt tudnak-e állni nehéz helyzetben? Magyarország déli vidékén veszély. A horvátok fellázadtak, a szerbek fellázadtak. Miben reménykedve? Kinek a biztatására? A horvátokat egy császári tiszt, Jellasics szervezi ellenünk. A magyar kormány nem nevezte ki bánnak, de bitorolja a báni méltóságot is. Ki láthat most tisztán? (Hosszabb szünet, majd egyre idegesebben.) Forróbb Bécsben a helyzet, mint márciusban volt. Most a munkások is fegyvert ragadtak, nemcsak a diákok és értelmiségiek. Vajon ki lesz a szolgálatos bűnbak? Nincs még egy Metter- nichjük, akit áldozatul odavethessenek. (Rövid szünet.) S a magyarországi zavargásoknak mi lesz a vége? Mindent elsöprő forradalom? Lehet. Ha gyorsan be nem állnak a békét- lenkedők Kossuth szavára nemzetőrnek. Batthyány egyre naivabb. Az újabb bécsi felkelést végzetesnek tartja a dinasztiára nézve. A valóság pedig az, hogy a dinasztiára nézve csak a hadsereg lázadása lenne végzetes. Ami nem fog bekövetkezni. Igen jól ismerem én ezt a hadsereget. Sőt, azt is állítani merem, hogy ha a bécsi diákok, jurátusok, munkások nem csillapodnak gyorsan le, a hadsereg lőni fog rájuk. Egy-két romantikus lelkű ifjú tiszt —amilyen én voltam valamikor — persze megtagadja majd a parancs végrehajtását. Ők lesznek az első áldozatok. (Rövid szünet.) Nem, képtelen vagyok örülni annak, hogy Bécs újra fellázadt. (Felnevet, ingerülten.) Persze egyetértek Batthyányval abban, hogy jobb, ha a birodalmi hadsereg Bécsben van elfoglalva, mint ha Pest-Budán teremt rendet. (Szünet.) Bár azt hiszem, a dinasztia a békés Pest-Budától is jobban fél már, mint a fellázadt Bécstől. Bizony,az én életemben már nem lesz birodalmi központ Budapest. Azzá válhatna a Habsburgok nélkül? Aggaszt, hogy mi lesz Magyarországból a Habsburg-dinasztia bukása után.

Leül a dívány szélére, fejét tenyerébe hajtja. Felnéz: még mindig idegesen.

Tapsolnék az új bécsi forradalomnak, mint az elsőnek. . . de akármi történik Bécsben, mi veszítünk. A birodalom összeomlása? A Habsburg-ház hirtelen bukásával persze a legfenyegetőbb viharfelhő eltűnne egünkről. De aztán újabb, még fenyegetőbb fellegek sötétítenék el. A porosz király és az orosz cár közé kerülnénk. Mindkettőnek nagy az étvágya. Bizony, Közép-Európában a népek kiszolgáltatottak magukra maradottak.

Felugrik a díványra; kiegyenesedik.

7