Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - SZEMLE - Alföldy Jenő: Élménybeszámoló
ken is nagy érdeklődéssel kísért és — mondjuk ki — zseniális költői teljesítménysorozat bizonyos értelemben válságsorozat is”, állapítja meg Alföldy. Weöres Sándor költői életművében a Psychét tartja ő is kiemelkedő magaslatnak, s az Áthallások című kötetét erőgyűjtésnek, stagnálásnak, míg az Ének a határtalanról című kötet újra a kitűnően szerkesztett, csupa-illanó, hajdani szépségeket idézi föl. A Kálnoky-életmű egyik legjobb ismerője Alföldy Jenő, ő írta a monográfiát róla. Itt is felidézi Kálnoky korábbi visszhangtalan- ságát, megkésettségét, költészetének fájdalmas hangját. „Azért választhatta Hamlet királyfi modelljét, mert a sérelmekért sóvárgó tragikus hősben találta meg a típust, aki partikuláris bosszúvágyát az emberi közösségben fölismert visszásságok végiggondolásával tágítja egyetemes érvényűvé”, fogalmazza meg világosan a szerző. Nemes Nagy Ágnes költészetében azt vizsgálja, hogy a tárgyak, jelenségek, törvényszerűségek tudományos jellegű megjelenítésével fejezi ki egyéniségét. Á „fiatalabb” költők közül Kiss Anna, Csordás Gábor, Oravecz Imre, Keresztes Ágnes, Péntek Imre, Szentmihályi Szabó Péter, Tóth Erzsébet köteteit elemzi. Megközelítéseinek, értékeléseinek jelentős része a magunk vélekedéseivel rokon vagy azonos. Megalapozatlan állítással nem találkozunk. Mindig biztos alapra épít: a versek mikroszkopikus megközelítésére. S ezeket az ismereteit szegezi szembe irodalom- történeti, esztétikai nézetekkel (Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula, Füst Milán stb.). Az igazi élménynek számító Élménybeszámoló folytatását és egy komoly kritikusi pálya további haladását nagy érdeklődéssel várjuk. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983.) SZEKÉR ENDRE PETŐFI KÖLTŐI FÁJA 95