Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban

a véleményét kérik ki, azoknak mesélik el a velük történt legfontosabb eseményeket, és főként azokat választják barátjuknak, akiket becsülnek, magukhoz hasonlónak tartanak, és akik társaságában jól érzik magukat. E kérdéskörben mutatható ki talán legszemléletesebben vidékünk sajátossága, mely a gondozottak személyiségét nagymértékben befolyásolja. A tanyai életforma kialakít egy sajátos életvitelt, melyet akaratlanul magával hoz az otthonba. Jellemző, hogy általában bizalmatlanok mindenkivel és mindennel szemben. Problémáikról, gondjaikról nehezen beszélnek, kevés beszédú'ek, nehezen fejezik ki magukat. Ezek a személyiségjegyek az új környezetbe kerülve rontják az interperszonális kapcsolatok teremtésének esélyeit. A megkérdezett 119 lakó közül arra a kérdésre, hogy — „kinek a véleményét hallgatják meg, kitől kérnének tanácsot” — csak 61 fő válaszolt. 17 fő határozottan kijelentette, hogy senkiét. Ezt összefüggésbe tudom hozni azzal a ténnyel, hogy életük során többnyire egyedül kellett minden problémát megoldaniuk. Közösségben —egy lakónk kivételével — sohasem dolgoztak, egyénileg gazdálkodtak, vagy alkalmi munkából éltek.

Arra a kérdésre, hogy kit választana barátjának — hetvenkilenc fő nyilatkozott úgy, hogy van társa, barátja, illetve név szerint megjelölte, hogy kivel szeretne barátságot kötni.

A bekerülés előtt csak 39 főnek volt baráti kapcsolata. Ehhez viszonyítva ez a nagyon fontos személyközi kapcsolat a szociális otthonban szépen fejlődött. A kialakult barátságok is bizonyítják, hogy az idős korban is igény van az intim kapcsolatokra. A szociogramot értékelve megállapítható, hogy a meglevőkön kívül még nyolcán nyilatkoztak úgy, hogy szeretnének a kérdőíven megjelölt társukkal baráti kapcsolatot kialakítani. Tehát további nyolc idős ember jutott el odáig, hogy baráti társaságra vágyik.

Az aktivitásra vonatkozó kérdéseknél olyan szempontok szerint kellett választani, hogy kit tartanak legmegbízhatóbbnak, kinek van legnagyobb tekintélye az otthon lakói között. Bár a kérdésekre itt csak a megkérdezettek 30%-a válaszolt, viszont többségük a legnagyobb tekintéllyel bíró társaikra szavazott. A legtöbb szavazatot kapott gondozottak között a lakóbizottság tagjai is szerepelnek. Tehát a bizottság tagjai élvezik társaik bizalmát, elfogadják közösségformáló irányítóként őket. Tíz lakó került a szavazatok szerint így „sztárhelyzetbe”. A tíz lakóból 6 fő fiatal korában is tevékeny társadalmi életet élt. Az eddig elért eredményeinkhez munkájukkal, közösséget formáló képességükkel nagymértékben hozzájárultak. Az elosztási mutató a szociogram egyik legfontosabb paramétere. Kimutatható ezzel, hogy átlagosan egy gondozottra hány választás (szavazat) jut. Ez az átlag mutatja, hogy mennyire stabil a vizsgált közösség. A szakirodalom szerint, ha az elosztási mutató 0—1,1 között van, akkor egy átlagközösségről beszélhetünk. Minél nagyobb a mutató számértéke, annál stabilabb közösségről beszélhetünk. Intézményünkben az eloszlási mutató átlaga 1,94, azaz egy lakóra átlagosan 1,94 választás jut. Ez a szám önmagában is mutatja, hogy — bár heterogén összetételű és sajátos tanyai életformából közösségbe került — lakóink stabil közösséggé kovácsolódtak össze, és bennük már kibontakozott a „mi”-attitűd.

A teljes vizsgálati anyagból kiemeltem azokat a lakókat, akik a foglalkoztatás keretein belül átlagosan öt-vagy ennél többféle tevékenységet is folytatnak, és elkészítettem a gyakorisági táblázatukat. Ebből kiolvasható, hogy a többi lakó hogyan viszonyul tevékeny, aktív társaihoz. Egyértelműen megállapítható, hogy a legtöbb szavazatot ők kapják. Népszerűek, tekintélyük van társaik előtt. Kialakult az otthonban egy egységes pozitív vélemény a foglalkoztatásról. Ezt a tevékeny életet élő társaik felé irá- irányuló bizalommal, baráti kapcsolatok keresésével, a véleményük kikérésével, és nem utolsósorban az ő példájuk követésével realizálják a hétköznapokban. Az a

82