Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban
kérdezett gondozottak három kategóriából kerültek ki, aszerint, hogy mennyire képesek kompenzálni betegségüket: — önmagukat ellátók — részben kisebb-nagyobb segítségre szorulnak — fekvő betegek. A változó életkorú, több-kevesebb betegségben szenvedő férfi és női gondozottak számára a fizikai, kulturális és szórakoztató jellegű foglalkoztatás több formája biztosított az otthonban: a bérmunka jellegű bonyolult nyomdaipari termékek előállításától kezdve az önképzőkörön keresztül a legegyszerűbb tevékenységig (pl. önmaga és az ágya rend betartásáig.) Vannak lakóink, akik 5—8 féle tevékenységet is végeznek rendszeresen, de olyanok is vannak, akik 1—2 feladatot tudnak csak megoldani. A foglalkoztatás mértékét nem a teljesítmény nagysága határozza meg, hanem az, hogyan tudja megmaradt képességét hasznosítani. Az eltérő életkorú, eltérő szomatikus és pszichés állapotú gondozottak esetében a tőlük elvárható tevékenység széles skálán mozoghat. Néhány példa erre: Sz. A. 39 éves gondozott súlyos betegsége következtében ágyhoz kötött. Egyedül nem képes megfordulni sem. (Munkájából jövet közúti baleset érte.) Bekerülésekor még verbális kapcsolatot sem lehetett vele létesíteni. Ma már ágyban fekve sokat olvas, tévét néz. Rendszeresen hallgatja a rádió adását. Szobatársaival beszélget. Családja és volt munkatársai rendszeresen látogatják. A látogatás alatt felemlegetik a csínytevéseket, a munkahelyi mókákat. Elmúlt a szorongása, oldódott izolálódása. Megmaradt képességei aktivizálásával sikerült felkelteni érdeklődését a családja, volt munkahelye és környezete iránt, s nem utolsósorban az irodalom, a tévé, rádió és az újság személyiségének fejlesztését is eredményezheti. Sz. I. 87 éves gondozott, akinek közeli hozzátartozója nincs, a foglalkoztató nővér segítségével levelezés során két családdal ismerkedett meg. A múlt nyáron 2—2 hetet töltött náluk Miskolcon, majd Szigetváron. Az egyik levelező társa (fiatal férfi) eszperantóul tanul, kedvet kapva tőle ő is tanulni kezdte az eszperantó nyelvet, hogy a gondolkodását, emlékezőképességét tréningben tartsa. Ezenkívül tudatosan foglalkozik többféle szellemi tevékenységgel, hogy személyiségét minél tovább meg tudja őrizni. Egy másik férfi gondozottunk, V. F., 54 éves, aki alkoholizáló életmódja miatt a társadalom peremére került. Családja elhagyta, önmaga ellátásáról egyre kevésbé volt képes gondoskodni. A nyugdíjához szükséges munkaviszonyt sem tudta megszerezni. Betegsége miatt az egyik lábát amputálták, majd myocardiális infarctus után bekerült az otthonba. A rendszeres orvosi kezelésre egészségi állapota javult, s mankóval megtanult közlekedni. Ezek után már a közös rendezvényekre is eljárt. A női gondozottak körében megtanult kézimunkázni, és közben leszokott a durva beszédről, elhagyta az italt és a cigarettát is. A kulturális programok passzív nézőjéből aktív szereplővé vált, (szavalóversenyen könyvet nyert, szerepeket tanult és adott elő házi műsorainkon stb.). Az ipari foglalkoztatás beindulása újabb sikereket hozott számára. Jó munkáját, szervező képességét társai elismerték azzal, hogy az egyik csoport vezetőjévé választotta őt. Ami a habilitáció útján a legnagyobb eredményt hozta számára, az az, hogy 1981-ben házasságot kötött egy szintén mozgásában erősen korlátozott középkorú nővel, akit a foglalkoztatóban ismert meg. A fokozatosan kialakított tevékeny élet személyiségének fejlődését is magával hozta. Az ő beilleszkedése maximálisan sikeresnek fogadható. A helyesen alkalmazott foglalkoztatási forma segíti a gondozott beilleszkedését az új életformába. Lakóink egészségi állapota, személyisége alapvetően meghatározza, hogy milyen jellegű és mértékű tevékenységbe lehet bevonni őket. Az erejükhöz, képességeikhez szabott elfoglaltság sikerélményt, erőt ad a további és talán egy bonyo80
