Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban
A múltba visszatekintve megállapítható, hogy a tanyai élet, a földrajzi távolság a családi és rokoni kapcsolatok elszürkülését is elősegítették. A falvak és tanyák népességét érintő társadalmi mobilitás a gyermek—szülő kapcsolatot fellazította. Egyre többen maradtak egyedül az öreg szülői házban. A megvizsgált gondozottak közül csak 6 férfi és 18 női lakónknak sikerült a szűk családi körével (gyermek, testvér, rokon) kapcsolatot tartani. Jelentős volt azoknak a száma (89), akik a szomszédaikkal jó viszonyban voltak. Ez még mutatja az idősek körében a falusi hagyományok létezését. Sajátos életmódjukból vezethető le, hogy a 136 gondozott közül 26 férfinak és 13 nőnek volt csak barátja. Itt is megfigyelhető a nők hátrányos helyzete. Nem volt barátja 71,3%-nak. 22 fő minden kapcsolatot elutasított. Élt a „magányos szállásán” teljesen magára utalva. Számukra különösen nehéz teherként jelentkezett a szociális otthoni életforma elfogadása, a kollektív életbe való beilleszkedés. A személyközi kapcsolataik sokrétűsége meghatározó tényezőként hat a szociális otthonban kialakuló újabb kapcsolataikra. A mi esetünkben, a tanyai életmódból eredően e kapcsolatok nagyon sivárak. Az évek előrehaladtával legtöbb esetben teljesen meg is szűnnek. Olyan mértékben, hogy még a hangos beszédtől is elszoknak. Kevés azoknak a száma, akik bensőséges intim kapcsolataikat át tudták menteni öregségükre. Alapvető közösségek a szociális otthonokban a szabad közösségek. Ezek a kapcsolatok először csak formális, az intézmény adta kapcsolatrendszer keretei között jönnek létre. Nagyon fontos a szobaközösség megfelelő megválasztása az új gondozottak esetében, hogy egy idő múlva a kölcsönös szimpátián és vonzalmon alapulva személyes, intim kapcsolatok jöhessenek létre. A mi vidékünkön az idős emberekben még él a jószomszédi kapcsolat. A szobatársak és a szomszédos szobák lakói úgy is élnek egymás mellett, mint kint. Itt is ha egymás szobájába átmennek — „szomszédba mennek” stb. A megkérdezettek legtöbbje, ha másokkal nem is, a szomszédjával jó viszonyban volt. Ezt a közösséget alakító hagyományt az interperszonális kapcsolatok kialakításához fel kell az intézményben is használni. Jelenleg a megkérdezettek többsége elégedett a szobatársával. Ha valaki nem érzi jól magát az adott közösségben, kérésére legtöbb esetben sikerül a megjelölt szobaközösségbe áthelyezni. így már elértük, hogy a legtöbb szobaközösség jó, kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük. Jól érzik magukat egymás társaságában. A KAPCSOLATOK SÚLYOS ZAVARAI Ha egy ember elkerül a megszokott környezetéből, a régi kapcsolatai is bizonyos mértékben módosulnak. Ez különösen érvényes az idős emberre, hiszen az évek előrehaladtával a jövő kevésbé lesz számára fontos és egyre több időt fordít a múltra, emlékei visszapergetésére. A tudat újra és újra feldolgozza, átértékeli a közel- vagya távoli múltban kialakult interperszonális kapcsolatokat. A hozzátartozók részéről is érvényes az előző megállapítás. Egy bizonyos idő elteltével az együttlakásból táplálkozó problémák, konfliktusok feledésbe merülnek. A kölcsönös látogatás kellemes élményei tompítják a régi sérelmek élét és javulnak a megromlott kapcsolatok. Az ellenkezője is előfordul. A gyermek a megfelelő gondozást nyújtó otthonban elhelyezi a szüleit, ezzel letudva minden kötelességét, megszakítva vele a kapcsolatot. A névnapi köszöntőlevelek, egy-egy csomag küldéséval megnyugtatja lelkiismeretét. A rossz közlekedésre, elfoglaltságra hivatkozva még a családi ünnepekre sem kerülnek utána haza az idős szülők. 75
