Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Urbán Terézia: Öregek szociális otthonban
helyen tapasztalom, hogy takarónak a nagykabátot használják, és a párnát egy csomó használt ruha pótolja. Az alváshoz nem készülnek különösebben, jó, ha a csizmát és a felsőruhát levetik, úgy feküdnek le. Nem ritka az sem, hogy abban a ruhában alszanak az öregek, amiben nappal dolgoznak. Ez a szokás a szociális otthonban is sokáig kíséri őket, különösen a férfi lakók hajlanak a „csalásra” — felveszik az ingre és a hosszú alsóra a pizsamát, a legfelső gombot is gondosan begombolják, nehogy kilátsszon az ing nyaka. Ez fordítva is előfordul, a pizsamára reggel felveszik a felsőruhát és így nem kell este átöltözni. A lakóink egy jelentős része még mindig „úri bolondériának” tartja a pizsamaviselést. A városból bekerült 13 fő közül 8 lakónak volt a lakása a tanyaiakéhoz hasonló. Melléképületben meghúzódva minden komfort nélkül éltek. A rossz szociális háttérhez az átlagosan nagy számú alacsony iskolai végzettség is társult. Az analfabéták és az írni- olvasni alig tudók száma a vizsgált lakók negyedét tették ki. A férfiakhoz viszonyítva a nők iskolázottsága még alacsonyabb. A múltban a lányok taníttatására még annyi gondot sem fordítottak a szülők, mint a fiúgyermekére. A foglalkoztatás és az állandó jövedelmük eredete szerinti csoportosítás Bács-Kiskun megyére jellemző képet mutat. Iparban 11,8%-uk, termelőszövetkezetben 22,1%-uk szerzett nyugdíjat. Egyéb termelő- vagy szolgáltatóágazatban 9,6%-uk biztosított önmagának nyugdíjas korára állandó jövedelmet. 56,5%-uk folyamatos kereső foglalkozást nem folytatott. Háztartásban dolgozott vagy alkalmi munkából élt. így öregségükre sokan jövedelem nélkül maradtak. A szociális segély volt számukra az egyetlen anyagi forrás, mely az életük fenntartását biztosította. Lakóink közül kevés volt azoknak a száma, akiket a gyermekei rendszeresen segítették volna. BETEGEN ÉS GYEREK NÉLKÜL A rossz szociális körülmények és a nehéz fizikai munka miatt az egészségi állapotuk hajlott korukra megromlik. Ezért szükségszerű lenne, hogy gyakrabban keressék fel az orvost. A vizsgálat eredménye az ellenkezőjéről győzött meg. A megkérdezett 136 főből 73 nem járt rendszeresen orvoshoz, kórházi ápolásban nem részesült. Feltűnően magas a férfiak esetében ez a szám, hiszen 65 főből 42 soha nem fordult orvoshoz betegség esetén. így nem is tudtam megbízható adatokat gyűjteni egészségi állapotukról az intézménybe kerülés előtti időre vonatkoztatva. Az intézményben vezetett egészségi nyilvántartásokból kigyűjtött adatok szerint megállapítható, hogy egy, ill. két betegsége csak hat gondozottnak van. A megkérdezett csoport 16,9%-ának 3 betegsége diagnosztizálható egyidejűleg. Négy és öt betegség egyidejű előfordulása több mint felénél tapasztalható. Hét és ennél több betegség egyidejű előfordulása 13,9%-ánál mutatható ki. A betegség 40%-át szív-és érbetegségek, 15,6%-át a tüdők krónikus betegségei és 14%-át az ízületek, csont-és bőrbetegségek teszik ki. A betegségek kialakulását a rossz lakásviszonyok, a helytelen táplálkozási szokások, az időjárás viszontagságai, az egészségtelen életkörülmények és a nehéz fizikai munka nagymértékben elősegítették. Az öregember állapotának megítélésénél azonban elsősorban nem a morfológiai elváltozások az irányadók, hanem a funkcionálisak. Az ugyanis, hogy az idős ember mennyire tudja kompenzálni elváltozásait és alkalmazkodni a körülményekhez. A gondozottaknál egyidejűleg fellelhető betegségek száma nem tükrözi az „állapotát” és azt sem, hogy milyen mélységű gondoskodást igényel. A vizsgált csoport 61,8%-a önmagát ellátja, megfelelően tudja kompenzálni a betegségeiből eredő elváltozásait. 24,3%-a részben segítségre szorul. A fekvő betegek száma 19, számukra az élettér kizárólag a betegszobában van. Az első két kategóriába tartozóknál viszonylag korlátlanok a lehetőségek 73
