Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A tanyai gazdálkodás és életmód lajosmizsei tapasztalatai

— Nem, mert a mi technikánk mindig is az ásó volt, a kasza és a kapa, s amikor fiatal voltam, munkakönyvét sem volt egyszerű váltani. Úgy gondoltuk, ezen a földön eleink is megéltek, nekünk is meg kell tudni élnünk. A faluba is egyszer akartunk beköltözni, már ki volt szemelve a 400 négyszögöles telek, de akkor a feleségem beteg lett, s elment a pénz kórházra. Azután jöttünk ide.

Három éve már kínáltak a tanyájukért 200 ezer forintot. De a duplájáért sem adnák oda.

Kasza József közben ledolgozgatott tíz évet — leginkább a szakszövetkezeti közös majorban —, így összejött a minimálisan szükséges idő, kap havi 1800 forint nyugdíjat.

A nyolc hold földön teljesen hagyományos módon gazdálkodnak. Két-három aranykoronásak a földek. Megterem mégis a rozs, a kukorica, a burgonya, a csalamádé, a répa, a tök, a dinnye, a lucerna. Két tehenük van, egy lovuk és sok-sok disznajuk. Kasza József leginkább a lovat méltatja, kijelentvén, hogy amíg ő él, addig lova is lesz. Két kilométerre van a köves út, a buszmegállóval. Ha a dűlőét járható, s terhet sem kell vinni, megteszi a bicikli is, de ez csak ritkán adódik. Ló nélkül errefelé nem lehet létezni. Ha az asszonynak a faluba kell mennie, elviszi lovas kocsival a buszmegállóig, s aztán újra elébe megy, amikor jön vissza. Egy ilyen utazást is előre meg kell szervezni, beiktatni a soros munkák közé.

1983-ban leadnak összesen 23 hízott disznót. Mindegyiket saját fiaztatásból. Bár szoktak eladni malacot is. A borjakat választási korban értékesítik. S hogy mindezen mi a haszon? Nem szokták könyvelni, bár pár évvel ezelőtt, amikor egyszerre tíz süidőt fogtak hízóra, jegyezgették a kiadásokat. Kitűnt végül, hogy tápra összesen kiadtak 14 ezer forintot. Ám sertésenként jóval több, mint ezer forint hasznot értek el. Annak köszönhetően, s ezt tudják Kaszáék, hogy a legeltetési lehetőségek szinte korlátlanok. Ezért tudnak tehenet is tartani. Azzal is tisztában vannak, hogy ott, ahol a tanya a közös táblába ékelődik, legfeljebb csak egy holdat mérnek ki tanyatelekként, s ott a tehéntartásnak befellegzett. A szakszövetkezet abrakot még csak-csak ad, a tagjainak némi kedvezménnyel is, ám szálas takarmánya a közösnek sincs elég.

A tanya kiesik mindenféle tejgyűjtő útvonalból, ezért a tejet csak feldolgozva értékesíthetik, túró, tejfel, vaj formájában. Nem fizetnek rá így sem. Egyetértünk a háziakkal abban, hogy errefelé a jószág hozza a legtöbb jövedelmet.

Hagyományos kisüzem, parasztgazdaság, de működőképes, terményei piacképesek, s elegendő mértékben rugalmas ahhoz, hogy versengjen a nagyüzemmel. Meddig még? Kihal-e Kaszáékkal ez a termelési mód, s a vele együttjáró életforma? Minderre manapság lehetetlen válaszolni. Még jó tíz évvel ezelőtt is hajlamosak voltunk arra, hogy a kisparaszti gazdálkodás közeli és belátható végét jósolgassuk. Azóta sokmindenféle történt a szűkebb és a tágabb világban, melyek keresztülhúzzák a mégoly alaposnak tetsző prognózisokat is. Kaszáéknak eszük ágában sincs a rideg tanyai körülmények ellen zúgolódni. Alkalmazkodtak a feltételekhez, s teljes értékű életet élnek a mégoly szűkös keretek között is. Mondhatni, életük szerves természetű; eszükbe sem jutott, hogy a tanyájuk tövébe ültetett kis akácerdőtől megszabaduljanak, vagy ha netán mégis felvetődött ez a gondolat, nyomban arra emlékeztek, hogy azelőtt Pusztavacsról kellett a téli tüzelőt beszerezni, s itt pedig a lehulló gallyak elegendő tűzrevalóval szolgálnak.

Maguknak nem, egyszál fiuknak azonban vettek autót, egy használt Ladát. Fiuk a közelben lakik, s traktoros a szakszövetkezetben. így a szülők részére is kikerül a traktorral előnyösebben végezhető talajmunka. Eredetileg villanyszerelőnek szánták a fiukat, ám nem sikerült a szakiskolába bekerülnie. így lett traktoros. A pályamódosítás miatt azonban senki sem bánkódott, s erre, utólag nézvést, nincs is okuk.

59