Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
felett rendelkezik, s mely a Szentszövetség tagja! Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Teleki László és ti, mindannyian, ellenzéki vezetők gondokoztatok-e már ezeken a kérdéseken? Mert válaszolnotok kell rájuk! Hogy aztán feltehessük a legeslegsúlyosabb kérdést: tekintve, hogy a császár és kormánya ragaszkodik a birodalom integrálásához, a magyarság elég erős-e fegyverrel érvényesíteni akaratát? (Kiabálj Nem elég erős, s míg nem válik elég erőssé, gondolnia sem szabad a háborúra, melyben Európa nagyobbik felével kerülne szembe. És addig vegyük tudomásul a mi sajátos helyzetünket, s vonjuk le a megfelelő következtetéseket. De mindezekkel nem arról akarlak én meggyőzni titeket és önmagamat, hogy mondjunk le az ellenzéki magatartáshoz való jogunkról, hanem csak arról, hogy abszurd helyzetet alakít ki az ellenzéki férfiaknak az a törekvése, hogy angol, illetve francia mintára többségi pártot szervezzenek, s többségi pártként lépjenek fel a birodalmi kormány ellen, amely párt- és nemzetfelettinek nevezi magát. (Csendesebben.) Ha vakon ragaszkodtok máshol korszerű, de nálunk korszerűtlen és ésszerűtlen ellenzéki pártpolitikátokhoz, akkor országunk földjét — teljesen értelmetlenül, mert fegyveres harcunk most kilátástalan — annyi vér fogja öntözni, amennyi még sohasem. (Ismét keményen.) És megsemmisíttethetünk mint nemzet! És ennek kockázatát vállalni senkinek sem engedem, fellépek mindazok ellen, kik nemzeti létünket kockáztatják! Ellenetek — nemzetemért! Ha figyelmeztető szavam nem bizonyul elégségesnek... (Rövid szünet, majd csendes, könyörgő hangon. Megegyezni szeretnék veletek . .. Egyezzetek meg velem, hiszen én is ellenzéki vagyok. Csak nem ellenzéki pártvezér, és nem egy ellenzéki pártvezér hithű, engedelmes katonája. Hogy támogatom-e a kormány intézkedéseit vagy nem, ezt saját lelkiismeretem szavára hallgatva döntöm el. Legyen a mi politikai életünkben mindenki egyenrangú — függetlenül attól, hogy egyetért-e a többséggel vagy nem, a kormánnyal vagy nem, legyünk mindannyian tábornoki rangban közkatonák, s az legyen számunkra korszerű, ami ésszerű is, és akkor nem lesz baj, akkor békésen megférünk a birodalom nem magyar részével, fejlődhetünk, erősödhetünk, hisz úgy le vagyunk maradva, olyan gyengék vagyunk. Ó, ne kényszeresetek engem ... (Hosszabb szünet, majd akadozva.) Magyarország a császár és a birodalmi főkancellár által kormányozhatatlannak neveztetett a főkancellária titkos tanácskozásán. Ti pedig képtelenek vagytok felismerni a veszélyt? Kihez forduljak, ha nem tihozzátok? Lovagoljam végig az országot, szólaljak fel minden megyei gyűlésen, hátha párthíveitek megértik, amit ti, vezérek képtelenek vagytok megérteni?! Lejön az emelvényről; kimerültén leül egy karosszékbe; csendesen. Inkább én, Széchenyi István teremtsek rendet idősebb testvérként alkotmányos életünk és nemzeti létünk védelmében, mint valamelyik nemzetünket gyűlölő fő- hivatalnoka a császári kormánynak — alkotmányos nemzeti létünk eltiprása érdekében. Széchenyi István a király képviselőjeként seregek élén, népe megmentéséért, Istenem! (Hosszabb szünet, majd fanatikusan.) Ha szelíd, testvéri, atyai szavam nem talál meghallgatásra, bizony vállalom a legocsmányabb szerepet nemzetem megmentéséért: teljhatalmú kormányzóként jövök rendet teremteni. Ha ártottam csendes reformátori tevékenységemmel, hát most használni fogok rendteremtő hadsereg élén. Hát van más megoldás? (Hosszabb szünet után csendesebben.) Alakíthatnék-e én egy pártot, amely elég erős lenne ahhoz, hogy helyre állítsa itthon a rendet; a józanabb gondolkodású ellenzékiek közül verbuválnám a tagokat. Ha ez sikerülne, akkor megmenekülnék. Nem kellene felajánlkoznom teljhatalmú királyi megbízottnak. Mindent elmondok nekik, a legtitkosabb gondolataimat, terveimet is. Meg kell nyernem az ellenzék felét vagy legalább negyedét, egy új pártot alakítanom, míg nem késő, amely a nemzet előrehaladását legalább oly eréllyel szorgalmazza, mint az ellenzék, s amely a közélet demokratizálását is célul tűzze ki, de amely képes lesz okosan tárgyalni 22
