Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
hat el! Még van néhány nap! Azonnal megegyezni! Nagyobb kárt okoztok, mint tíz háború! Felmérhetetlen kárt. Nem tűröm, hogy a nemzet ellen ezt elkövessétek, nem tűröm és büntetek, büntetek, nem úszhatjátok meg büntetés nélkül. Megtizedelteim az alsótáblát, megtizedeltetni a felsőtáblát! Megtizedelteim, megtizedeltetni, megtizedelteim, engem mint tehetetlent keresztre feszíteni, keresztre feszíteni, feszíteni... Elakad a lélegzete, meginog, megpróbál kiegyenesedni, üveges tekintettel néz előre, összeesik. Sötét. A felerősödő fényben egyenes tartással áll a szín közepén. Határozottan. Ájulásom titka Mayer doktor szerint örök titok marad! Két órával ájulásom után már talpon voltam, és erősnek, egészségesnek éreztem magam. Az adó ügye viszont nem fordult jóra. Elbuktunk. Pedig Kossuth is gyönyörű, varázsszavú cikkekben pártfogolta a közteherviselés ügyét. Wesselényi ezer levelet írt barátainak, tisztelőinek, mindhiába. Soha országgyűlés nagyobb bűnt nem követett el. Szónoki emelvényen estem össze ... Hallgatnak arról, amit ájulásom előtt mondtam. Utánanéztem a jegyzőkönyvben: nem vették fel. Ó, dehogy nem vették fel: kitépték a lapokat. Látszik a nyoma. Jóindulatból tépték ki, kíméletből? Nem szorulok kíméletre! Mayer doktor szerint szervezetem erős, mint a vas. Idegkimerültség is okozhat ájulást. A lélekre mért ütésektől a test roppan össze? Hiszem, hogy az esetben, ha erős a lélek az emberben. Semmi testi bajom. Másnap már lovagoltam, úsztam. És ami a legfontosabb: terveket szőttem. Bécsi barátaim kiszimatolták, hogy Metternichék ki akarják használni ellenünk az országgyűlés kudarcát. Résen kell lennem. Fel-alá járkál. Hirtelen megáll. Egyre ingerültebben. Kossuth Lajos pedig, akit már-már baráti közelségben éreztem magamhoz, megtagadott, vármegyei közgyűlésen megtámadott, követőivel pedig megintetett. Miért tette? Baráti jobbom, úgy látszik, nem jelentett sokat számára. Szememre hányta, hogy én ellenzem, hogy a megyei törvényszékeken a tárgyalások nyilvánosak legyenek, holott én csak azt vetettem fel, hogy a perrendtartás általam is kívánt módosítása nem a megyei közgyűlés, hanem az országgyűlés hatáskörébe tartozik. Szándékosan félreértett, hogy a közhangulatot ellenem fordíthassa. Sikerült is neki. Akció, akció, kiáltozták. Képesek voltak feltételezni, hogy gazember vagyok? Mert aki Kossuthtal nem ért egyet, az mindenre képes? (Hosszabb szünet.) Széchenyi István tehát nem szólalhat fel többé a Pest megyei közgyűléseken, mert a legvilágosabb gondolatait is meghamisítják. Széchenyi Istvánt a Pest megyei közgyűlésen rend reutasították, és ráadásul arisztokratikus viselkedéssel vádolták meg, mert ellenvéleményét ki merte nyilvánítani? Hova jutunk így? (Hosszabb szünet, majd csendesen.) Népemért továbbra is mindent megteszek, de kegyeiért semmit. Sem a megyei közgyűlés, sem az országgyűlés nem színház! Arisztokratikusan viselkedem Kossuthék szerint? Igazuk van. Mint arisztokrata ostorozom az arisztokráciát, késztetem áldozatra, üdvös közéleti szereplésre: mint arisztokrata ellenszolgáltatás nélkül tevékenykedem nemzetem üdvéért; mint arisztokrata mindenemet kész vagyok feláldozni s ráadásnak népszerűségemet is. így vagyok arisztokrata. Arisztokrata vagyok: tehát nem kell se a kormány, se a nép kegye. Függetlenségemet — anyagit és szellemit — megőrzőm: mert arisztokrata vagyok. Ha egyes-egyedül, egy szál egyedül maradok, akkor is ... Egymagám is erős politikai párt. Ha már csúfolnak is egyszemélyes pártnak — méltán csúfoljanak. Én politikámon nem változtatok! (Rövid szünet, majd ismét ingerülten.) A politika nem sorsjáték, nem hangoskodó gyülekezet felelőtlen melldöngetése, hanem bonyolult tudomány! Hiába üvöltöm ezt a fületekbe, honfitársaim?! Fáradtan leül egy karosszékbe; hosszabb szünet után csendesen. Crescence-ot pedig én sértettem meg; csúnyán, megbocsáthatatlanul megsértettem. Ezt a mondatot vetettem elé meggondolatlanul, nagy mérgesen: semmi örömöm ebben 18
