Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
tiszta szívvel egyek vagyunk. Nem vagyok hát egyedül, és soha ennyire derűlátó nem voltam. Elsötétedik, majd kivilágosodik a szín. Az előtérbe helyezett széken ül, a közönség felé fordulva; mintha az országgyűlés munkálatait kísérné figyelemmel. Nagyon ingerült. így nem lehet folytatni. Telnek a napok, hetek, hónapok, s a közteherviselés ügye nem halad előre. Pedig most Kossuth a legjobb fegyvertársam. Kár, hogy nem jelöltette magát követnek, most hatásosabban siettethetné. Tehetetlen előkészítő ülés az alsóházban. Akár jogom van hozzá, akár nincs, hozzá fogok szólani, akár méltó ez egy fő- rendűhöz, akár nem. És cikket fogok írni azok ellen, akik az alsó- és felsőház megegyezését az adó kérdésében most akadályozni merik. Mi van ott a karzaton? Már megint hangoskodnak. Üljenek csendben, vagy kitiltatom őket. A nádor miért nem hoz erélyes intézkedéseket? Elkomolytalanodik az országgyűlés! És hányszor felvetettem én már ezt a kérdést. Ez nem színház, ez országgyűlés. A követek félnek a karzattól! Van, aki a karzattól való félelmében nem meri most a megegyezést sürgetni. Végre! Szombat- helyi Antal sürgeti a megegyezést: engedjen az alsótábla is, hogy a felsőt is engedékenységre bírhassa. Erélyesebben szólni. Ez meg ki? Ki ez, aki fontosabbnak tartja a közteherviselés törvénybe iktatásánál a felsőtábla megleckéztetését? A felsőtábla nem ellenzi már a közteherviselést, te szerencsétlen, csak módosítani kíván az első évekre megajánlandó összegen. Végre! Szentkirályi Móric beszél helyesen. Még valaki. Jól van. Többen siettetik a megegyezést. De minek kiabálnak bele, minek hurrogják le őket. Hát ez így nem mehet tovább. Erélyesebben siettetni az adó ügyének tárgyalását, mert a király nem ad haladékot: november 12-én berekeszti az országgyűlést. Kiáltványt fogok intézni Magyarország kiváltságos lakosaihoz! Arról, hogy mire van égetően szükség! Mire kell haladéktalanul költeni. Szerencsére az országos választmány rövidesen összeül dönteni e kérdésekben: jobb közlekedés, vízszabályozás, tanodák, iskolák, javítóintézetek, hasznos magánvállalatok megsegítése, országház építése Pesten. E tervek hogyhogy nem lelkesítik adózásra a nemességet? Feláll; idegesen sétál fel-alá. Szerencsétlen huzavona az alsó- és felsőtábla között. Nem az adó ügye fontos már, csak az, hogy kié legyen az utolsó szó. (Egyre ingerültebben.) Ha huzakodunk, az ország- gyűlés berekesztéséig fel se fogjuk terjeszteni az adótervet a királyhoz. S a királynak ez mit számít?! Neki csak a hadiadó számít, s azt szerencsétlenségünkre már megszavaztuk. Miért ez a huzavona?! A felsőtábla elfogadná a közteherviselést, csak az összeget szállítaná le. Az alsótáblának most engednie kellene. Kikhez forduljak a képviselők közül? Én is keveslem az összeget, mint az alsótábla, de ha az alsótábla most makacsko- dik, hogy így nincs a főrendi táblának joga az összeg módosításához, úgy nincs, akkor az adó ügye elveszett. Kinek van igaza? Az alsónak is, a felsőnek is! És egyiknek sincs igaza! Felrohan a szónoki emelvényre. Nagyon ingerülten. A haza szent nevében kérem, ne engedjék most elsurranni az alkalmat a közadózás bevezetésére! Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! Ha egymillió, hát egymillió, de hát el kell kezdeni valamivel! Ne veszekedjünk most a fizetendő összegen meg a kezdeményezési jogon. A francba most azzal, hogy ki kezdeményezte! Legyen meg! Másfél éve tart ez az országgyűlés! Ötven beszédet tartottam az adó mellett. Mindet megtapsoltátok. Ötven cikket írtam a telekadó ügyében. Kossuth Lajos is legalább tízet támogatásomra, mert közteherviselés nélkül nincs fejlődés, és mindannyian ünnepeltétek a cikkeinket, közös kiállásunkat, és most mégis elbukik az adó ügye kis- szerűségen, hiúságon! (Kiáltva.) Hát mi az, hogy ki kezdeményezte?! Az alsótábla kezdeményezte, a felső nem vetette el, csak módosított. Van módosításhoz joga?! 16
