Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Zalán Tibor: Mikor a csöndről nem divat írni én megírom hallgatásodat - Géczi János: Nos, akkor most…
ZALÁN TIBOR [MIKOR A CSÖNDRŐL MÁR NEM DIVAT ÍRNI ÉN MEGÍROM HALLGATÁSODAT...] mikor a csöndről már nem divat írni én megírom hallgatásodat leírom a néma ezüstszobrokat melyekkel hajnalig telirakod a szobámat kifáradt agyam zenéket lángol ilyenkor az álom szertedöntött kottaálványai közé. a bénító ködben felszállnak a szárnyatörött repülők: míg a poharat számhoz tudom vinni összefoglalható a létezésem '.címerem másnapos gyöngéd verssorok a lágyan szemerkélő halálos esőben: címerem másnapos esők halálos verssorok ha megírnám hallgatásodat! hatalmasságod írnám meg zokogásod horpadt oldalú fazekak között írnám a mérhetetlen ideig tartó fájdalmakat, álmodtam — dzsesszzenészek tüntetnek ingemben kék fénybe ájult színpadokon verejtékük itt ragyog szobám falán, álmodtam — elefántok tapossák szét a parkolóban alvó barna autókat strázsáló hűvös ballonkabátokat lehet már ez sem érdekel melled fölött halk zenébe kezd az ing vállad fölött gyógyszerszállító vonatok tolatnak, üres vagyok mint szeretkezés után a csönd és olyan idegen akár kihűlt mell után kapkodó szomjas kezek, védtelen és kiirthatatlan GÉCZI JÁNOS NOS, AKKOR MOST... Nos, akkor most, utoljára, ahogy-amíg felszáll a bakonyi tájról a pára ködopálja a látványrétegeket lebontó szem pillantására, utoljára megpróbálom. Az egek, akár a térkép bármely földsivár terén, közönyösek. Tehát megpróbálom. Egész könnyednek szánom ezt a föltámadás-próbát s tökéletesnek is azok számára, akik tetememet körülállják majd a buborék-vető nyárelő aszfaltján, mert higgyék, higgyék, higgyék, elmenni oly könnyű innét, 3
