Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - Lengyel András: A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly

természetes követelménye volt annak, hogy az 1914 előtti vidéki magyar újságírás nagy centrumai nem a Vajdaságban fejlődtek ki, s még az a régió is, amelyhez pedig Szabadka s környéke szervesen tartozott, kettészakadt az impérium-változással: a fejlettebb szellemi életű Szeged — nagy lapjaival s számottevő íróival — Magyarország része maradt. A Vajdaságnak ezen a —történetileg kialakult — „hátrányos helyzetén” persze az emigránsok valamicskét javítottak; Dettre János, aki elsőként kísérelte meg magára vállalni a „vajdasági Kazinczy” szerepét, maga is Szegedről elszármazott emigráns volt. Az ő Balázs Béla, Juhász Gyula, Móra Ferenc és(nem utolsósorban) Jászi Oszkár környezetében formálódott irodalom s kultúraeszménye, ha ezt a kutatás sokáig nem is vette tudomásul, beépült a vajdasági magyarság világképébe. Szirmai egy kései emlékezésében (Emlékezés a Kalangyára. Új Látóhatár, 1966. januárfebruár) mégis joggal szögezhette le, hogy az „első világháború után itt maradtak prózáján a kortárs megérzi az akkori fővárosi ízlés s az első világháború előtti Budapest tárcairodalmának s az újságíróskodásnak a hatását”. S ugyanez „vonatkozik a trianoni békeszerződés utáni első évtized regényíróira is.” (71. I.)

A helyzetet súlyosbította, hogy Nagy-Becskerek — noha megyeszékhely volt — e szerény lehetőségű kulturális életből is kimaradt, ill. lehetőségei alatti szinten vett részt benne. Újvidék, a régió (Szabadka és Nagy-Becskerek mellett) harmadik fontos városa is csak az ún. Pécs-Baranyai Köztársaság bukása (1921) után kapcsolódott be a kisebbségi kultúrateremtésébe — Csuka Zoltán jóvoltából. A vajdasági magyar irodalmat így, az első időkben szinte egyedül Szabadka jelentette.

A fejlődés azonban, ha lassan és részlegesen is, bekövetkezett; a szerveződő vajdasági magyar irodalom körvonalai mind inkább kibontakoztak. Fenyves Ferenc és Dettre János tevékenységének köszönhetően megnövekedett a legnagyobb napilap, a Bács- megyei Napló strukturális jelentősége. A lap a húszas évek első felében az addig legjobban „megcsinált”, legnagyobb hatású vajdasági újság lett. Olyan lap méghozzá, mely részben új, máshonnan érkezett munkatársai, részben belső, lapszerkezeti változásai (pl. megnövekedett vasárnapi kulturális anyaga) révén alkalmas lett a hiányzó folyóirat részleges, s időleges pótlására. (Tudjuk, 1914 előtt Kolozsvárott, Nagyváradon, Szegeden stb. a nagy vidéki lapok ugyanezt a szerepet töltötték be!) A Bácsmegyei Napló jelentőségének megnövekedésével párhuzamosan a fontos, az egész irodalmi kibontakozást erősen befolyásoló személyi „gyarapodások” is kedvezően hatottak. Szen- teleky Kornél Budapestről, Csuka Zoltán pedig a Pécs-Baranyai Köztársaságból a Vajdaságba költözött, s mint utólag kiderült, ez pezsdítően hatott. A vajdasági magyar irodalom bennük meg találta igazi szervezőit.

A lendületet, a bátorságot, a kezdeményezőkészséget kettejük közül kétségkívül Csuka képviselte; a „minőséget”: a „válogatáshoz” szükséges egyéni elfogulatlanságot, a kvalitásérzéket s nem utolsósorban a tekintélyt, Szenteleky. Egyikük sem volt természetesen hibátlan (Szenteleky például érthetetlen ellenszenvvel fogadta Kázmér Ernőt, aki pedig a legjelentősebb kritikusok közé tartozott), de együtt, egymást kiegészítve éppen azt képviselték a vajdasági magyar irodalomban, amire a legnagyobb szükség volt: a kockázat vállalását és a szívós mindennapi munkát. Csuka kezdeményezésére előbb megteremtették a Képes Újság-ot, majd — 1928-ban — a rövid életű, de fontos fejlődéstörténeti stációt jelző Vajdasági írás-1, két év múlva, 1930-ban pedig megcsinálták az újvidéki Reggeli Újság A Mi Irodalmunk című mellékletét. E melléklet, mely az addigi legjelentősebb kísérlet volt a vajdasági magyar irodalom fórumteremtési kísérletei között, már három évig élt. Hasábjain már szinte mindenki megjelent, aki számított, akinek munkássága beletartozott a hőskorszak történetébe. Valamennyi lap szerkesztője Szenteleky volt, aki, azt mondhatnánk, szinte együtt fejlődött, formálódott lapjaival. Csuka és Szenteleky együttdolgozása a húszas évek vé72