Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - Lengyel András: A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly

forradalmas éveket, amelyek, minden valószínűség szerint, még inkább elményítették bizonytalanságérzetét, ill. fokozták fogékonyságát az élet komor oldalai iránt. Nem véletlen, hogy önéletrajzában évtizedek múltán is kálváriasorozatként jelentek meg ezek az évek: „Igen — írta — itt éltem végig az első győzelmeket, majd a világháború elvesztését [...], az 1918. évi októberi úgynevezett Károlyi-forradalom kitörését, a világháborúban részt vett katonák Olaszországból való hazatérését, a megmaradt tengerészek József-körúti tüntető felvonulását [.. .] egy este, a híres New York kávéház alsó helyiségében azt a pillanatot, amikor váratlan megjelent fönn a lépcsőkön egy katona sarló-kalapácsos lobogóval, és hangos elvtársak szóval kihirdette a kommunizmust, majd az azt követő sok éhezést, a ludovikások lázadását és leverését, utána a román megszállást, az ország nagy mértékű kifosztását, nyár végi fölszabaduiását, ősszel pedig Horthyék Dunántúlról történt bevonulását, az azt követő sok letartóztatást, bebörtönzést és kivégzést.” (29. I.)

Horthyék budapesti bevonulása, a Haditermény RT hamarost bekövetkező fölszámolása révén, személyes életét is közvetlenül befolyásolta — állás nélkül maradt. Különféle munkához ugyan egy ideig még hozzájutott, de 1924 végén föladta a küzdelmet, s visszatért szülőföldjére, Bácskába. Feleségével, Benyák Erzsébettel előbb az ósóvéi rokonoknál húzta meg magát, majd Verbászra költöztek. 1925. szeptember 25-én — némi „segítséggel” —az ottani cukorgyárban kapott munkát. Két év múlva, 1927-ben — „osztályfőnöki” munkakörrel — véglegesítették. Polgári foglalkozása, a jogot végzett Szirmainak, ettől kezdve végig ez maradt; innen ment nyugdíjba is 1955-ben.

A verbászi egzisztenciateremtés azonban, a meggyökeresedés ellenére, nem ment könnyen. Az Önkeresésből tudjuk, kivált kezdetben, fárasztó, testet-lelket ölő hiva- vatalnokmunkát végzett. A cukorgyárban, a répaosztályon, „mivel kampány volt, naponta este nyolc óráig” dolgozott; hideget ebédelt, gyalog járt haza „a sáros, csúszós, havas szélviharos, sötét estéken, az országúton botladozva”. (30—31. 1) 1927 április elején ugyan, ahogy maga is megírta hivatkozott önéletrajzában, némi változás következett be életében: „Szerény, egyszobás, kendergyártelepi külön- lakással állandósítottak, s osztályfőnök lettem. Hatásköröm alá tartozott a számottevő expedíció intézése, a mintegy 30 padlásszobai helyiségben levő sok esztendős gyári irattár s a vállalatot érintő rendeletek és törvények fordítása, valamint azoknak pesti központunkhoz való azonnali elküldése”, (31. I.) Mindennapjai azonban, előrébbjutása ellenére, meglehetősen egyhangúak, „hivatalnokiak” voltak; életében semmi sem emlékeztetett a szokványos irodalmár életvitelre, a szerkesztőségek s kávéházak sokak által megírt világára.

Pedig ekkor már régóta irodalmi ambíciók feszítették. Egy novelláját már 1910-ben — alig túl huszadik évén — közölte az Elet, ez a rangos, komoly, Kosztolányi, Juhász. Gyula, Csáth Géza s mások kolportálásával a modern magyar irodalomnak is szolgálatot tevő folyóirat. Tudjuk azt is, bár keveset publikált, az Élet ben való megjelenése után rendszeresen írt, verset is, prózát is. Sőt, állítólag, még 1910-ben, Fény és Sötétség címmel maga is folyóiratot indított. Lapjából közgyűjteményeink egyetlen számot sem őriznek, a folyóirat puszta létezéséről is csak fia ellenőrizhetetlen írásaiból tudunk. A lapalapítási ambíciót azonban, ha igaz, mégis jellemzőnek kell tartanunk. Annak a komolyságnak, komolyan vevésnek volna ez bizonyítéka, mely filológiailag igazolhatóan, mindig is jellemezte irodalomhoz való viszonyát. Az irodalmat, a művészeteket ugyanis kora fiatalságától komolyan vette, nagy becsben tartotta. A sivár élettel szemben számára az irodalom volt a minőség, az „igazi”, az értelmes élet lehetősége. Irodalom volt a minőség, az „igazi”, az értelmes élet lehetősége. Irodalomból, írói munkából, tudjuk, soha nem akart megélni — valami citoyen-öntudat s értékrend mindig

70