Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Tatarozgatunk
palát. A ház építésével párhuzamosan kapták a kölcsönt; a ház építésével párhuzamosan mellékkereset után is néztek, esti, hétvégi munkát vállaltak, állatokat neveltek, fóliáztak. Az állam tehát a hosszú lejáratú (20—25 évi) kis kamatra, s folyamatosan nyújtott kölcsönnel ösztönözte az új házak építését. Ugyanakkor lakástatarozásra, a meglévők korszerűsítésére, modernizálására kis összegű kölcsönt adtak. Magyarul: Az egyénnek a régit megmenteni nem érte meg, újat építeni megérte! S a „pusztuljon mindaz, ami régi” elv tökéletesen bevált a gyakorlatban. Következményeként a falvakban a meglévő házak tíz és tízezreit tüntették el a föld színéről. (Budapesten pedig ... A régi házakra több évtizedig rá se néztek. Az anyagi erőforrásokat új lakások — lakótelepek — létrehozására koncentrálták. S az eredmény: új lakótelepek a főváros peremén, rengeteg tönkrement lakás a főváros belső kerületeiben. A legfrissebb adatok szerint évente Budapesten 4000 (négyezer!) lakás válik lakhatatlanná az elmaradt rekonstrukció miatt! Már a negyedik ötéves tervben elhangzott a figyelmeztetés: a rekonstrukció létfontosságú lenne! De az illetékesek nem figyeltek oda. S különben is — vagy épp ezért? — erre a célra csak 9 milliárd forintot fordíthatott a főváros. Ez pedig a romlás megállítására sem volt elég. Az ötödik ötéves tervben ez az összeg 16,5 milliárd forintra emelkedett. De emelkedtek az építőanyagárak is. S ebből a pénzből 266 ezer lakást kellett volna felújítani...) Aztán csak be kellett látnunk, hogy hazánk nem függetlenítheti magát a világgazdaságtól, minden területen takarékoskodni kell. 1978-ban az MSZMP Központi Bizottsága kimondta: a rekonstrukció egyenlő értékű az új építésével! Ettől kezdve szemléletünkben száznyolcvan fokos fordulat következett. A „pusztuljon mindaz, ami régi” helyébe a „mentsük meg, ami menthető” — lépett... Ennek értelmében, 1979. augusztus 1-től megváltozott az OTP eddigi gyakorlata is. A lakosságot már nem ösztönzi új ház építésére: a teljes összeg jelentős részével az indulásnál rendelkeznie kell az építkezőnek. Az OTP az építkezés elég késői szakaszában kezdi folyósítani a kölcsönt. Ezzel párhuzamosan pedig a tatarozásra, a meglévő házak állagának megóvására és modernizálására serkenti a lakosságot. Az 1978-as párthatározat szellemében fogant tájékoztató füzetecskéjükből idézem: „A lakóház-, lakásállomány fontos része a nemzeti vagyonnak ... A tervszerű, időben végrehajtott felújítás érdeke mind az államnak, mind a lakosságnak, mert ezzel elkerülhető, megelőzhető az épület, lakás súlyosabb műszaki állagromlása. Lakásállományunk egy része nem megfelelő műszaki állaga mellett korszerűtlen is. A népgazdasági és lakossági erőforrások együttesen sem teszik lehetővé, hogy e lakásokat teljes mértékben újjal pótoljuk. Lehetőség van viszont arra, hogy elviselhető anyagi ráfordításokkal e lakásokat korszerűsítsék ... A lakásvagyon megóvása, használati értékének növelése a kormány által jóváhagyott új 15 éves lakásfejlesztési terv szerves részévé vált. Az állam a lakóházak, lakások felújítását, korszerűsítését jelentős összegű kedvezményes hitelekkel támogatja ... A korszerűsített lakások egyben csökkenthetik az új lakások iránti lakossági igényeket. ..” (A fővárosban újabban a bérlakások bérlői már nemcsak lelakhatják a lakásuk modernizálására fordított összeget — mint eddig—, de bizonyos százalékát azonnal, készpénzben megkapják az IKV-tól. A munkálathoz az OTP kedvezményes kölcsönt ad nekik is. További próbálkozás az értékmentésre: a „lerobbant” házak lakásait eladják, s azt majd az új tulajdonos hozza rendbe . . .) Egy rendelet, adminisztratív úton lefékezheti az eddigi folyamatot. De az egyén gondolkodásában — tíz és százezrek elhatározásán, hogy új házat fognak építeni — 33
