Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Salamon Konrád: Németh László szocializmusképe és az 1930-as évek elejének szocializmusa

közhellyé laposul. A marxizmussal kapcsolatban a dialektikának sokkal pontosabb értelme van.” E kijelentés ad feleletet arra az első mondatban megfogalmazott s érthetetlennek tűnő gondolattal kapcsolatos kérdésre, hogy Molnár Erik miért választaná el a dialektikát a marxizmustól s ezt miért nem lehet? Németh válasza: a marxizmus a dialektikának egy pontos marxista értelmet adott, aminek következtében az már nem használható oly szabadon, mint Molnár tette. S mindez — Németh László szerint — épp Marx szellemi erejének következménye :,,A történelem feleselő eszmékben lüktet tovább; Marxig ez a lüktetés el volt rejtve a szemek elől, egy-egy nagy történész is csak utólag és halványan ismerte fel a kultúrák vitázó értelmét. Marx felfedezte a társadalom alakulás-szabályait, felismerte saját kora dialektikus helyét, belelátott a keletkező történelembe; történelemszerűen látta a jelent és a jövőt s a szocializmus megvalósításában kötött marsrutát (útirányt) adott az időnek. (...) Korunknak kétféle tartalma van; egyik, amelyiket Marx előírt neki, a másik, amellyel a valóság megtölti. Marxista az, aki csak azt látja a jelen valóságából, amit Marx elkerülhetetlennek tartott.”

Az idézettek ismét nem a marxi filozófiát, hanem a dogmatikusan értelmezett marxizmust bírálták, amit sajnálatos módon azonosítottak a marxizmussal. E hibát Németh László azért követhette el könnyen, mert vitatársai e dogmatikus nézeteket képviselték vele szemben marxizmus gyanánt, s ezek hatására írta le a következőket: A „marxizmus bűnei a szocializmus ellen: szellemi nyűgévé lett a mozgalomnak; elriasztja tőle a kor vezérszellemeit s elzárja a kor vezérszellemeitől a mozgalomba kerülteket; bukott polgárokat ültet a munkásság nyakára, akik műveltség-csömörükben szembeállítják az emberi lehetőségekre kíváncsi feltörekvő munkást a hagyománynyal, melyet polgárinak bélyegeznek; lesüllyeszti a munkásvezetők színvonalát... a korlátoltság kiválasztását indítja meg köztük; a betű képmutatására tanítja a ’felszabadult’ embert, tételfacsaró teológusokat és dogmákkal ölő csörtetőket táplál, az érzés és gondolkodás hűségét megbünteti.”

Molnár Erik idézett kérdésére szintén a szocializmus és marxizmus közötti különbségtétellel válaszolt: „Az, hogy valami él, boldogul, nem azt bizonyítja, hogy jó elmélete van, hanem hogy életrevaló. A szocializmus életrevalósága mélyebben fészkel, mint az elméletben.” A legfontosabbról azonban nem ejtett szót, arról hogy egy történelmi folyamat megítéléséhez évtizedekre, vagy akár évszázadokra lehet szükség, azaz meg kell várni, amíg a folyamat lezajlik, amíg a „kísérlet” befejeződik. Tehát a létezés önmagában nem bizonyíthatja egy elmélet helyességét, ahogy például a fasizmus létezése sem alkalmas erre.

Németh László idézett válaszcikkének elítélő, keserű sorai nem aszót értés szándékával fogalmazódtak, hanem szerzőjének azt a sértődöttségét tükrözték, amit az általa igaztalannak tartott bírálatok miatt érzett. A kétféle szocializmuskép és történelemszemlélet közti szót értésre azonban az 1933—34-es években még a másik oldal sem volt felkészülve, hisz a Komintern csak 1935-ben hirdette meg a minden lehetséges antifasiszta erő összefogását szorgalmazó népfrontgondolatot. Molnár Erik tehát — azokban a megjegyzéseiben, amelyeket ugyancsak a Korunk 1934 februári számában tett közzé — nem törekedett a vita folytatására, amelyre pedig minden sértődött és túlzó megállapítása ellenére alapot kínált a magát szocialistának valló Németh László; szándékainak, eszközeinek tisztaságával együtt. Ehelyett az egyértelmű elutasítást választotta: „Mindenekelőtt magyarázattal tartozom az olvasóknak— kezdte szinte mentegetőzve. — Mi indokolhatja azt, hogy egy polgári írótól számon kérjük a dialektikus gondolkodás ismeretét? Mi indokolhatja, amikor természetesnek kell találnunk, hogy a polgári osztály képviselői nem alkalmazhatják és ezért valójában nem ismerhetik a gondolkodás forradalmi módszerét?” E „nyilvánvaló igazság” elle84