Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

ban az egész terv hamvába hull. Németh László úgy gondolja, hogy Babits keze van a dologban.59

Olyan komoly erőt, mint amilyent Babits és a Nyugat képviselt, természetesen nem ellensúlyozhatta a felvidéki magyar írók kritikai folyóiratában, a Magyar írásban megjelent méltatás.60 Simándy Pál — három szám alapján — Szabó Dezső folyóirat-vállalkozásával veti össze a Tanút, hangsúlyozva, hogy Németh lapja fölötte áll minden politikai célkitűzésnek. Nem programokat ad, hanem morális tartást sugall. „A magyar szellemi élet legjobbjainak kell felsorakoznia Németh László mellé — szólít föl a cikkíró —, hogy a magyar újjászületést véghezvihessük. Németh ehhez a munkához adott példát és ösztönzést.”

A Nyugat júniusban még egyszer visszatér a Tanú-ügyre. E Nyugat-cikk különösen fájdalmas Németh Lászlónak, hiszen a barát, Pap Károly írta.61 A cikk célja kettős: megbírálni Némethet eretnek vállalkozásáért, de jelezni azt is, hogy van mód a Nyugat hoz visszatérnie. ,,Egy nap — írja Pap Károly — szinte munkája kellős közepén, Babits és Gellért legszeretetteljesebb marasztalása ellenére otthagyja a Nyugatot, s Tanújában folytatja a munkát, ahol már az elődnemzedék egész művét, a teljes örökséget akarja átfogni.” Németh legfőbb gondja Pap Károly szerint az, hogy sem az elődök, sem a kortársak nem méltatok a hagyományok őrzésére és továbbvitelére. Szemére veti továbbá Némethnek, hogy bizalmatlan nemzedéktársaival szemben, de mivel kifáradni látszik, nagy vállalkozását úgysem tudja befejezni. Nemzedéke — így Pap Károly — a történtek ellenére is örömmel fogadná vissza.

Aligha véletlen, hogy a Magyar Szemle Társaság folyóirata, a Szekfű által szerkesztett Magyar Szemle is éppen a Babits ostorozta Tanú-arculatot veszi tűz alá.62 Az egyre keményebb hangba váltó cikk szerint Németh impresszionista mondatai lépten-nyomon félrehangolódnak, s „ha nincs hallása, miért ír Kodály Székely-fonójáról” és így tovább. A cikkíró azt is különösnek tartja, hogy Németh milyen értetlenül áll „a Babits által lefordított középkori himnuszokkal szemben.” Németh sokoldalúságát „A régi terminológia .. . dilettantizmusnak nevezte — hangzik a Magyar Szemle ítélete — s talán ma se lenne célszerű ezt a terminust kiküszöbölni.” A Hómanról és Thienemannról írt Németh-kritikákról pedig az a véleménye, hogy „lejárt az idejük azoknak, akik nem ismerik a kérlelhetetlen vagy-vagy-ot s a kritikának ezt a se hideg, se meleg formáját gyakorolják, az elvtelenségnek e legbetegebb produktumát, amely nem áll igazságok szolgálatába, hanem csupán bizonyos beszélniakarást elégít ki...” (Nem kell különösebb filológusi bravúr ahhoz, hogy a Nyugat és a Magyar Szemle Németh-ellenes kritikáiban a lejáratás értékű és súlyú közös elemeket az olvasó felfedezze.)

Németh László 1933 őszén már kezd belefáradni az őt ért támadások feldolgozásába. „A Magyar Szemle kritikája?” — reagál Gulyás Pálnak. „Sokkal nagyobb bajok vannak. Lassan már csak a Jóisten kritikájára leszek kíváncsi. — Hanem azért a Tanú megy s él, amíg én élek.”63 Pedig a nevével összekapcsolt kétes értékű polihisztorság és a dilettantizmus bélyegei később is fel-felbukkannak vele kapcsolatban. Csuka Zoltán kisebbségi figyelője, a Láthatár például még 1935 végén is úgy véli, hogy Németh László még mindig „sokféle különböző dolgokhoz kapkod, ahelyett, hogy egy centrális problémába dolgozná be magát.”—azaz a Babitstól eredő polihisztor minősítés mint vád valóban még évek múltán is visszarezeg.64 Pedig arra, hogy mi is voltaképpen e „polihisztorság” lényege, a Kerényi Károly által szerkesztett Egyetemes Philológiai Közlöny cikkírója már 1934 tavaszán rámutat. Németh László nem szakíró ugyan —fejtegeti —, de „művész lélekkel megérez, megsejt olyan dolgokat, mikre a tudós világ is teljes tudatossággal most kezd ráeszmélni.”65 Makkai László Erdélyi Helikon-beli elemzése részletesen is megrajzolja ennek a szerteágazó tudományos érdeklődésnek az anató73