Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

kodik, nem tartja erkölcsösnek a Tanú szigetére való visszavonulást s a fiataloktól, a nemzedéktársaktól való elzárkózást, jóllehet a Tanú mint szellemi produktum „az osztatlan szellemi élet légkörével” veszi körül, a Tanú mint olvasmány „öröm és gyönyörűség.”41

A szintén 1932 őszén induló Porond című, rövid életű orgánum (szerkeszti Goda Gábor, munkatársa többek között Kosztolányi, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc) első számában — Németh szándékát teljesen félreértve — már jóval keményebb a Bóka-kritika. A Tanút „reménytelen folyóiratának tartja, mert „unalmas”, mert „irodalmi magánszám”. „Az olvasó kérdez: vajon elég érdekes-é ma, 1932-ben egyetlen ember sétája a metaforától az életig, mikor milliók számára problematikus maga az élet?” — teszi fel demagóg kérdését Bóka.42 Állásfoglalása aligha magyarázható a személyes elfogultság erős befolyása nélkül (a Németh-Bóka kapcsolat tanulmányozása erről győz meg) annál is inkább, mivel az 1932-es ősz budapesti és nem budapesti sajtója — a konzervatívtól az ellenzékiig — lelkesen üdvözli a Tanút. (Rosszul emlékszik tehát Németh László, amikor azt állítja, hogy a Protestáns Szem/e-beli dicséretet nem számítva „a folyóirat-irodalom éppúgy elhallgatja a Tanú megjelenését, mint a napisajtó.”43)

Ami a napisajtót illeti: a keresztény-konzervatív Nemzeti Újság például igen frissen reagál az első Tanú-füzetre. Az Új könyvek rovatban arról ír, hogy „Németh László egyike a legkulturáltabbaknak, a legfegyelmezettebbeknek, a legélesebben, a legváltozatosabb szempontból látóknak...”, az első Tanú-szám pedig „Nagyszerű füzet. Benne van mindaz a modern esztétikai kultúra, amely a többi ilyen szellemi folyóiratunkból hiányzik.”44 Az ellenzéki Kecskeméti Lapok Vajda Árpád tollából közöl ismertetést.45 Vajda kiemeli hogy a Tanú őszintesége, mélyen szántó gondolatainak etikai nemessége „a magyar sajtóban, de a világsajtóban is valósággal ritkaság . . Külön is érdemes utalni a cikkírónak arra a felismerésére, miszerint Németh László „polihisztorsága” nem a szaktudósokkal való versengést, hanem az egyetemes összefüggések kutatását jelenti.

A különböző karakterű és politikai árnyalatú polgári gyökerű folyóiratok többsége úgyszintén tetszéssel, elismeréssel fogadja a Tanút. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság lapja (a Némethet a Nyugatbeli íróvá avatás után felkaroló) Protestáns Szemle (ahol a főszerkesztő Ravasz László püspök s a felelős szerkesztő Áprily Lajos) Kere- csényi Dezsőtől közöl recenziót.46 Kerecsényi azokat a motívumokat tartja „példa- nélküliek”-nek, amelyek a Tanút létrehozták. „A Tanú ... — írja — a szellem önvédelme. Elszigetelődése a szó első értelmét hangsúlyozza: az elhatárolnak választott területen a szellem darabolhatatlan egységét, érintetlenül való tarthatását és abszolút rendeltetésű megkötöttségét.” Az alcímében a „tudományos folyóirat” megjelölést viselő Debreceni Szemle (szerkezeti Hankiss János és Milleker Rezső) szintén elismeréssel nyilatkozik Németh László vállalkozásáról. „Hungarus Viator” (azaz Hankiss János) szerint „Megnyugtató, hogy nem a finnyásság, nem is csak a függetlenség . .. igénye hozta létre a Tanút ...” A Proust- és Arisztophanész-tanulmányt, Fried A kapitalizmus vége című könyvének ismertetését, „Valéry, Gide és Ortega Goethe-felfogásának egybevetését az igazi szellemiség ínyenceinek figyelmébe” ajánlja.47 A Literatura című irodalmi közlöny azt emeli ki, hogy a Tanú „független kritikai hangja jólesik az el- üzletiesedett irodalmunk berkeiben.”48 Az „irodalom, művészet, társadalompolitika” alcímű Álláspont (szerkesztő Kovách Ákos, főmunkatársak: Berda József, Horváth Béla, Nagy Lajos) második évfolyamának 2. számában tér ki Németh László törekvéseinek egynémelyikére. Katona Jenő A haladó magyar ifjúság arca című cikkében azt írja, hogy „A polgári radikalizmus helyébe . . . ifjúságunk egy népi és nemzeti radikalizmus eszmekörét és akaratát iktatja.” Lírában Győry Dezső, Illyés, Erdélyi, regényben Nyírő és Tamási, kritikában Féja és Németh László „a magyar mélyrétegekkel való

70