Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Vekerdi László: Tanú, nemzedék, szerep és ember
a műveltség daganattá is válhat a leiken. Mohó mindent-tudni-vágyásában — látta jól Komlós Aladár — volt valami gyermeki: „Gyermeki lélek, melyhez zseniális szellem párosul”. Tán épp ez a gyermeki lélek őrizte meg frissen a hatalmas műveltséget; tán épp a gyermek üde mindent-magára-vonatkoztatása teremt szerves egységet a részletek között, akár összetartoztak eredetileg, akár se. így lesz egy-egy Tanú-szám a maga szerteágazó tartalmával felbonthatatlan művészi egység: a számot megálmodó lélekben egymás mellé kerülnek a dolgok és a fogamzás hevében összeforranak. Túl a jól végzett és izgalmas munka örömén ott ezeken az első Tanú-számokon a friss tudás elbűvölő magabiztonsága. Ezerszer megmutogatott és elmagyarázott dolgokra is úgy tud nézni, mintha ő látta volna meg először, s Arisztophanész vagy Proust remeke végeredményben ugyanúgy saját ötleteinek s gondolatainak gazdagítására, saját önérzetének csiszolására szolgál, mint Földi Mihály fércműve vagy az újabb magyar történeti munkák. De — és ez a dologban a lényeg—mégsem önkényes vagy pláne szubjektív se a megismerés, se a vázolt kép; ugyanúgy nem, ahogyan a népművészeté sem az. Fél évszázad távlatából persze egyébként is elmosódnak a különbségek, de tán mégsem csupán az idő teszi, hogy a Tanú gyakran meglepően hasonlít a kortárs tanulmányírók munkáihoz; mintha valami közös szellemi eszköztárból, a háború után föleszmélt nemzedék valamiféle közös élményvilágából merítenének. Németh „mindössze” hasonlíthatatlanul pontosabban és plasztikusabban fejezi ki ezeket a közös élményeket s vágyakat. Hányán fordultak akkor — nálunk csakúgy mint külföldön — hasonló reményekkel s igényekkel a görögséghez! Ulrich von Wilamowitz—Moellendorff könnyűnek s élvezetesnek egyáltalában nem nevezhető Görög olvasókönyv-e — amiből a Tanú-ra készülő Németh is tanult — újabb s újabb kiadásokban jelent meg, s Kerényi Károly nagy népszerűségét sem csupán remek kifejezőkészsége okozta. A háború hajótörése után a Görög Szellem szigetként kínálkozott, ahol megpihenhet s erőt gyűjthet a meggyalázott és megtépázott Értelem. „Pajtáshagyomány” — talált rá Németh az európai közhangulatot leginkább kifejező szóra; az újhellenizmus legjobbjai csakugyan efféle pajtás-kacsintással tekintettek a görögségre; de megjelent ez a tekintet még az ilyesmire egyáltalában nem hajlamos Athenaeum hasábjain is. És megfordítva: Németh Arisztophanész-tanulmánya például — persze a szellem s a csillogás kiirtása után —akár a nagytekintélyű filozófiai folyóiratban is megjelenhetett volna. S hasonlóképpen a Tanú-történelem — népvándorlás — középkor — XVI. század — XVIII. század súlypontokkal — az új historiográfia eredményeit és szemléletét tükrözi, ahogyan például az Evolution de l’humanité vaskos kötetei kodifikálták, s ahogyan Halász Gábor, Szerb Antal vagy Cs. Szabó László is közvetítették. A húszas évek szellemi Európája a „tömegek lázadásáénak rémképétől, a harmincas éveké a fasizmusok rémes valóságától a tudás és a gondolkozás csillogó igényességéhez menekült; hogyan hagyhatta volna ez a ragyogás hidegen a minőség iránt oly fogékony Némethet? A természettudományoktól a történetírásig és a klasszikafilológiától a filozófiáig „emberi ízek új nagy áramlását” érezhette mindenütt, s ezt a szellemi forradalmat akarta ráoltani a helyzet s a társadalmi igazságérzet által követelt anyagira. Ez a törekvése állította azután szembe a marxizmus akkori képviselőivel, akik nem láttak egyebet igyekezetében az osztálykötelékeitől szabadulni nem bíró — bár tán jószándékú — polgár zavaros kapkodásainál. De Komlós Aladár már akkor pontosan látta, hogy Németh gondolkozásában—akár Illyésében, Veres Péterében s Erdei Ferencében — megkerülhetetlen alap a társadalmi igazság; gondolkozásának „kristálymagja a szocializmus problémája. Mert nem számít, hogy Németh László származására nézve polgár. Az ő új nemessége többek közt annyit tesz, mint kivonni magát a társadalmi erők hatása alól, osztályfölötti lénnyé, testet öltött lelkiismeretté, erkölcsi normává válni.” így aztán terveihez mindig járul valami — nem egyházi értelemben — „vallásos” jelleg; vállalkozásai voltaképpen „üdvösség-ügy”-et szolgálnak. „Ez azt 60
