Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
Csend ... Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... A fitos adminisztrátor leány furcsán nézett reá, amikor délelőtt bement a központi irodába. — Az igazgató elvtárs hívatja! — mondta, miközben a frissen lakkozott körmeit fujkálta. Nagy Adorján előbb egy leragasztott borítékot nyomott a kezébe s csak aztán mondta fel a múlt évi gyapotbankett óta érvényes pertut: — Nézze, kérem, a gyapotnak vége, maga pedig máshoz nem ért... A jelek szerint ahhoz sem ... De más bajok is vannak .. .Tudhatja ... Jobb lesz, ha elmegy .. . Persze, hozzájárulással, hiszen mégis csak négy évig dolgozott nálunk ... A felmondási idejére sem tartunk igényt... S az asztalon kiterítve a Zaránd megyei Néplap . .. Csend ... Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... — Marhaság ez a gyapot! — mondja Buckó bácsi, hájasán szuszogva. — Én előre tudtam, de kérdezett engem valaki? A szakemberek dolga i.. parancsra! Én pedig vagyok, mert üb-elnök is kell. Senkit se bántok. Segélyt osztok, és nem szarok a küszöbre. Még az ártatlanul Recskre hurcolt fiamért se mertem kinyitni a bicskát, és azóta se áll vélem szóba. így van ez, elhiheti ... — Elhiszem, Buckó bácsi ... Csend . . . Harsog a motor s örvényei között foszlányokká tépődik a gondolat... Az esőköpenyt meg a gumicsizmát vitte leadni a raktárba. A tűzoltólajtból Pajó gyerek dugta ki a fejét. Már iskolás, de még mindig ő a hunyó . . . — Nem látta a többieket, Balogh bácsi? — kérdezte. — Nem, Pajó! — Igaz, hogy elmegy? — Honnan tudod? — Mondta délben apókám, hogy magát is megverte a bogaisten, mert nem intézte el azt a zabot, amiért leváltották a magtárból. De mamóka jól összeszidta. Azt mondta, hogy: „Kiéghetne a két szemed, Janó, hiszen most is a gatyájában jársz, amit a gyapotutalványra kaptunk!” Ebédnél Burnyesz, a főszakácsnő, ismét kivigyorgott az ablakon: — Úgy látom, mégis csak rokona volt az a vitéz Balogh Hugó! Azután Jakab Jóska jött szemközt. — Mink is elmegyünk, intéző úr — mondta vállon veregetve. — Azután megnézheti magát ez a hálátlan gazdaság. Maga meg ne búsuljon. Verés után mindenkor jobb, mint verés előtt! így múlott el a nap. Június közepén, amikor már majdnem kétharmados a nappal... A ,,marsaH”-lal ugyancsak a konyha előtt találkozott. Két emberével, a fél tagjára bénaferencjóskás bankárral, a Tisza-vő őrnaggyal, meg egy nagy edénnyel vacsoráért jöttek. Teljesen lekopott már a nadrágjáról a vörös sáv, de a szavairól még nem. — Nem felejtjük el a tisztességedet, öcsém! Eljöhet még az idő! Addig is, írok New Yorkba, a fiamnak, hogy küldjön neked egy IKKA-csomagot! Az öreg bankárnak sírósan reszketett a szája s a huszártiszt mindössze ennyit mondott: „Szervusz!” Igaz, hogy a lovaglócsizmája két sarkát is összehaptákolta hozzá ... Naplementére összepakolt, és várta, hátha Gyurka kocsit adna, vagy autót, hogy hazamehessen véle ... Hanem a főagronómus ügybe sem vette . .. 26
