Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
Még akkor délután rajokba szervezte társait, s az élükre a rangidő szigorú betartásával parancsnokokat rendelt. Ebből az következett, hogy például az öreg ferenc- jóskás bankárt, a három diplomájával, meg a félvilág leghíresebb lószakértőjét pót- tartalékos honvédokká kellett előléptetnie, merthogy sohasem voltak katonák. S mert a női raj élére is tisztes kívánkozott, kinevezte hát törzsőrmesterré Tisza grófnőt. S mindezek után úgy vonult az élen a romos tanyaszállás felé, mintha néhai hadosztályát vezényelte volna. A csintalan fiatalság összesúgott a szakasz végén s amikor a Sztálin-kegyszobor iránt az élről nótát rendelt, a harmadik gimnáziumi osztályból deportált Vöröss fiú bele is vágott, kérlelés nélkül: Kengyel Berci katonája vagyok, Legszebb katonája ... Az eredetije Horthy Miklóst idézte, így hát Buckó bácsi, aki csak a melódiáját hallotta, mert távol gyakorolta a peripatetikus bölcsességet, a szakszervezeti irodába rohant. Meghallgatni Szabad Európa soros híreit, mert nem tudta mire vélni a nóta feltámadását... Reggelre Jakab Jóska rézpitykés feketében, rogyós csizmában, vajdabotosan tért meg Krakkóból s alig harsogta el a központi sziréna a munkakezdés jelét, úgy nekiláttak a kapálásnak, hogy a csillogó délibáb is hátrább költözött dűlőhossznyival, nehogy bepiszkítsa ragyogását a por. Délire a „grófok” vezettek. Uzsonnára fej-fej mellett meglett a norma. Este Jakab Jóskáék vitték el húsz sorral a pálmát, ami a reggeli szirénázásra mínusszá változott, merthogy a kitelepítettek a hajnali kelés és húsz hólyag árán helyreállították a becsületüket ... És így hullámzott a verseny az utolsó gyapotsorig, s a hónap végéig, amikor a mezítelen cserjékre orvul rárontott a fagy. Ami azt illeti, könnyű dolga volt, mert a kopasz fejű, nagy orrú kis ember nem csomagoltatta a vetőmaghoz a közép-ázsiai meleget s a tervhivatal sem utalványozott minden egyes növényre egy-egy hosszúszárú jéger- gatyát... Újra vetették. A civilruhás belügyes kártételt szimatolva naponta körülmotorozta a gyapottáblát. Gyurka főagronómus a sárga földig lemarta a statisztikus Kricsmarek Lacikát, mert egy nappal a határidő, meg a fagy előtt elküldte a győzelmi jelentést. Az igazgató megkérdezte az éppen asztalos párttitkárt, van-e valamiféle eszmei tennivaló ... — Mi lenne? — tolta a nagyológyalut Fogoly elvtárs. — Hátha ez a Balogh, meg a deportáltak . .. — Azt hittem fej is van a micisapkád alatt! — csattant fel a párttitkár. — Úgy gondolod, hogy Eisenhowertől kérték ezt a fagyot IKKA-csomagban? Hagyjátok már békén azt a szerencsétlen Baloghot.. . Azt nem mondotta hozzá, hogy vizsgára készül, nagyon nehéz a politikai gazdaságtan s éppen a gyapotkirály fordítgatja néki magyarázó szavakkal a mindennapi gyalogjárók nyelvére ... A világvége mégsem vert szállást Rózsáspusztán, s a gyapot-teremtette jólét sem sántult meg a gazdaság portáján, ha fokozatosan inaszakadt is lett körülötte az ország. Jakab Jóskáék egyre sűrűbben táncoltak, dajnároztak a kantin körül: „Igyál Maris, van még bor a kancsóban . ..” „Sárga kocsi, kulcsos szerszám ...” S közkívánatra igencsak a rókatánccal szegték: „Róka, rókatánc, a hasadra ránts . ..” Vastag volt a „kuperta”, futotta. Teleki gróf, a Münchenben tanult festőművész, ötvenesekért rajzolta a kocsisokat, traktorosokat. A „marsall” — mert az akasztófahumor előléptette 22
