Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)

Ugyanakkor tudjuk, hogy a fenti megnyilvánulások csak távolról és általánosságban közelítik meg a szóban forgó témát, vagyis a magyar parasztság szerelmi, szexuális életének közösségben realizálódó, de mégis individuumonként átélt gyakorlatát. Jobb híján egy profán hasonlattal élve —olyan ez, mint üvegen keresztül mézet nyalogatni.

Éppen ezért tanulságos lehet annak felvázolása, hogy a paraszti társadalom egyik közösségében, Balmazújvároson milyen volt a szerelmi élet súlya, szerepe az egyén és a közösség életében, milyen szexuális életmegnyilvánulásokkal, kapcsolatokkal, erkölcsi normákkal találkozhatunk, s melyek ezek gazdasági, társadalmi meghatározói a századfordulótól a második világháborúig, bár éles határként nem alkalmazhatók a második világháború évei sem, hiszen gyökeres életforma- és számottevő tudati változással csak a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését követően számolhatunk.

A balmazújvárosi népéletet kitűnően ismerő Veres Péter több művében találunk részleteket, adalékokat a paraszti szerelmi életről. Nem tűnhet azonban kegyeletsértésnek az a megjegyzés, hogy Veres P. számos megállapítása a paraszti szerelmi életről, nemi erkölcsről, inkább a paraszti szerelmi élet apológiája. Vagyis nem a teljes valóság, hanem inkább az, amilyennek Veres P. szerette volna látni.

Balmazújváros a Hortobágy szélén fekvő nagyközség, Debrecentől 25 km távolságban. A 18. század második felében az akkori földesúr német telepeseket hozott a faluba, akiknek elmagyarosodása elég hamar bekövetkezett. A németek beolvadását a társadalmi sorsközösségen kívül a vallási azonosság is megkönnyítette, mivel a község lakói a kis számú katolikusokat leszámítva, (akiket a következő földesúri család, a Semseiek telepítettek ide Kassa környékéről a 18. század legvégén) reformátusok voltak. Az egészségtelen birtokstruktúra miatt, hatalmas méretű szegénység uralta a falut. A századfordulón Balmazújvároson különösen nyomasztó volt a nagybirtokok súlya. Felgyorsult ugyan a parasztság rétegződése, melynek eredményeként egyfelől kialakult egy vagyonosabb réteg a módos gazdákból és kereskedőkből, másfelől óriási agrárproletár tömeget találunk a faluban, akiknek jelentős része minden évben munka nélkül maradt, és ilyenkor alkalmi munkával tengették életüket, tartották el máról holnapra népes családjukat. A kevés munka és az alacsony bér miatt a nyomor és nélkülözés mindennapos volt. A dinamikusan szaporodó lakosság (itt nem volt divat az egyke) zsúfolt, egészségtelen házakban lakott. Egy lakásra majdnem 5 fő esett (a lakások kevés kivétellel háromosztatú, sárból, vályogból összegyúrt, nádtetős házak voltak.)

Közleményemben olyan témát boncolok, amely még sok esetben ma sem elfogadott beszédtéma, különösen nem a falusi öregek szerint. A bizalmas megnyilatkozások után többen kérték, nehogy „kiírjam őket”, vagy a falunak rossz hírét költsem. Amikor a Forrás 1978. május—júniusi számában közzétettem balmazújvárosi gyűjtésem egy töredékét „Azér élünk, hogy szeressünk” (Őszinte vallomások a régi paraszti szerelmi életről) címmel, a cikk megjelenése előtt teljesen feldúlt állapotban azzal keresett meg az egyik adatközlőm, hogy megbolondul, napok óta nem tud nyugodni a gondolattól, hogy ő őszintén elmondott nekem mindent viselt dolgairól, szabados életéről, melyről a családja semmit sem tud. Hiszen őt tisztességes, szorgalmas, családját szerető embernek ismerik, s ha kiderül a másik igazság, ő felakasztja magát. Természetesen akkor sem volt és most sincs szándékomban sorstragédiát előidézni, az embereknek, s a falunak rossz hírét költeni. Tiszteletben tartva adatközlőim, beszélgető partnereim emberi méltóságát, akiknek hálás szívvel köszönöm meg a bizalmát, a legkényesebb kérdésekben való teljes kitárulkozásukat, a nevek említésétől természetesen eltekintve csupán az adatközlő nemét, korát, a két világháború közötti társadalmi állását tüntetem fel, ahol a feltárt adat értékelése szempontjából ez szükséges lehet. A feltárt jelenségeket csupán leírom, a következtetések levonására csak ott vállalkozom,

66