Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰVÉSZET - Kalmár Ágnes: Népi játékok Kecskeméten
MŰVÉSZET NÉPI JÁTÉKOK KECSKEMÉTEN A játék természetes és komoly tevékenységünk, mindennapjaink szerves része. A kisgyermek ezalatt alakítja ki környező világával szoros kapcsolatát, megismeri az anyagokat, azok természetét, a tárgyakat. Gondolkodásának szintjén minden képessége adott a lehető leggyorsabb tanulásra, hogy mindenből azonnal kiszűrje, ami fontos. És közben jókedvű, mert érdeklődése mellett képzelete végtelen, s a dolgok néha ugyan saját lényegét ismerve képes újra- és továbbalkotni őket. A gyerek tiszta és nyitott, az emberi természetből eredően mindent széppé tud varázsolni, előtte nincs lehetetlen. Alkot, s közben testének, kezének mozgása is ügyesedik. így készíti játékait is, s ehhez mindent felhasznál, ami nap mint nap könnyen keze ügyébe kerül. A régi falu embere, teljes tárgyformálását tekintve, nemcsak befogadó, hanem alkotó egyén. Munkában szerzett tapasztalatai, játékai is nemzedékről nemzedékre szállnak, formálódnak, letisztulnak, s közben közkinccsé válnak. Úgy születnek a népi játékok, mint a népdalok. A parasztembert munkája a természethez köti, számára fontos azok erőinek, anyagainak ismerete. A természet anyagaiban minden lehetőség adott a teremtő képzelet számára. A kezünkbe vett kukoricacsutka a maga nemében tökéletes, formája egy hosz- szú fejlődési folyamat eredményét hordozza. De ilyen a fa, vessző, nád, gyékény, a sár, a fű . . . A falusi gyerek ezekből alkotja játékait, felhasználja az idősebbektől örökölt tapasztalatokat, de minden darabot maga készít, újrateremti őket. A SZÓRAKATÉNUSZ Játékműhely és -Múzeum feladata kettős. Történeti anyagában éppen e feladatok szoros kapcsolatára utal a népi játékok hangsúlyos jelenléte. Kiemeli készítésének alkotó jellegét. Ezek túlnyomó részben gyerekmunkák. Régiek, század elejiek és újak. Vannak közöttük babák rongyból, csuhéból fából vagy papírból, ezek a lányok játékai. Termésekből, faízekből fűzött ékszerekkel díszítették őket, de sokszor a maguk nyakára is ilyen láncot tettek. A babákkal való játékokat egészítették ki a kicsiny agyagedények és a fabútorok. A fiúk fegyvereket barkácsoltak, ipszilon alakú csúzlit, bodzából az egyszerű krumplipuskát. A legügyesebbek fából kis munkaeszközöket, gépeket, sőt fakorcsolyát és gólyalábat is faragtak. Vannak apróbb tárgyak, melyeket minden gyerek könnyen elkészíthetett. Két végén csomós nádízből hajót, ökröt, hegedűt fabrikáltak, cérnagurigából csúszómászót varázsoltak. Fontak vesszőből, gyékényből kosarakat, kéreglapból kockacsörgőt vagy kászut csináltak. Kisbabának készült vesszőgúzsból a karikacsörgő. A vásári játékok mindig felnőttek munkái, közülük legnépszerűbb a kereplő, a kis keréken tologatható madár és a talicska. Ugyanebben a korban a népi játékok mellett létezett egy teljesen másfajta, mozdulatlan játékvilág. Ezek a városi polgárság gyerekeinek gyárilag előállított tárgyai, melyektől a mai, száz évvel későbbi játékboltjaink kínálata majdnem csak mívességben különböző kész tárgyakat kínál. Ezek sokszor elébevágnak a gyerekek alkotó kedvének, lezárt formájuk viszont kizárja a játszás végtelen lehetőségeit. A gyermek maga készítette játékának élménye, személyiségfejlesztő ereje mással nem helyettesíthető. A Játékműhely alkalmat teremt a közös alkotásra, az élményt adó játékra. Emellett fontos a készen kapott jó játék, mint amilyen a LEGO-építő is. Ez meghagyja a képzelet szabadságát, használója átéli alkotóképességének teljes erejét, mint a falusi gyerek játékkészítése közben, egy, a korunkra jellemző, más minőségi szinten. KALMÁR ÁGNES 87
