Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰHELY - Beke György: Nemzetiségi létfeltételek építése Erdélyben 1944 és 1948 között
A Népi Egység napirenden tartotta a népi kollégiumok ügyét, közreadta felhívásaikat, igyekezett tudatosítani, hogy az erdélyi magyarság saját érdeke minden erejével odaállni a kollégiumok mellé. 1947. szeptember 15-én publicisztikában kéri újra a társadalom segítségét: Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a népi kollégiumok az új szellemű és új célú magyar értelmiség bölcsői. A dolgozó osztályoknak éppen a saját érdekében kell támogatniuk ezeket a kollégiumokat. Mert ezek a népi kollégiumok bizony támogatásra szorulnak. Az egész mozgalomnak nincs egyéb anyagi alapja, mint azok a lejek, melyeket a dolgozó magyar társadalom rétegei éppen a saját érdekükben eljuttatnak ezekhez az intézményekhez. Meg kell tehát mozdulnia a parasztság és munkásság hatalmas táborának, hogy a rohamosan közeledő új iskolai évben minél több népi kollégista legyen, minél több tehetséges paraszt- és munkásifjúból válhasson kiművelt emberfő, népéért küzdeni tudó és akaró értelmiségi. A népi kollégiumok mozgalmában megtestesülő új diákszellem honosodik meg a középiskolákban. A regöscsapat falulátogató munkájával igen szép eredményeket ért el, Haáz Sándor tanár vezetése mellett, írja riportjában Csíky József a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium diákjainak társadalmi munkájáról. (Nyári látogatás a székelyudvarhelyi középiskolákban, 1946. augusztus 18.) A református tanítóképző hivatásának tartja, hogy elsősorban a falvak számára neveljen korszerűen felkészített tanítókat, mondja a riporternek Szabó Judit helyettes igazgató. A tananyag mellett gazdasági és háztartási munkákra is megtanítják 760 leánynövendéküket. Nevelést és önnevelést az erdélyi magyar pedagógus éveken át nélkülözések, lemondások közepette vállal. Talán nem is a felszereléssel van baj, hanem a tanári kar szomorú helyzetével — mondta Schuller Sándor, a Mikó Kollégium igazgatója Bujdosó Gyulának, 1945. november 7-én. — A fizetést nem kapják rendesen. Óradíjas tanáraink augusztus óta nem kapnak fizetést. Papp János, a Csíkszeredái főgimnázium igazgatója azt panaszolta, hogy nincs elég tüzelő, a tanárok nyomorognak, hiszen egy-egy tanár alig negyvenezer lejt kap, ami a legalacsonyabb életszintre sem elegendő. (Holló Ernő: Minden nehézséget legyőzve megindult Csíkban a magyar nyelvű demokrata tanítás. 1945. novembber 11.) Kiss Gyula, az MNSZ udvarhelyi elnöke a megye gondjairól és örömeiről nyiltakozott a Népi Egységnek (1945. augusztus 5.) Megkérdjük, mit tart a legsúlyosabb kérdésnek a megyében. Habozás nélkül válaszol: a tanítók javadalmazásának kérdését, habár ez a kérdés aránylag kisebb rétegeket érint. A tanítók egyelőre nem kapnak sehonnan fizetést, és a Petőfi-alap az egyetlen, ahonnan a legnagyobb szükséget szenvedők némi támogatást kaphatnak. 1946 május elsején örömmel jelenti a lap: kiutalták a magyar tanszemélyzet minden hátralékos járandóságát. Az itt élő magyarság demokratikus tömegei bizalommal tekintenek a szövetséges román demokrácia és a Groza-kormány küzdelmei felé, s meg vannak győződve arról, hogy lépésről lépésre minden sérelmeink orvoslást nyernek, amelyek eddig a reakció mesterkedései folytán nemcsak a nemzeti egyenjogúsítás megvalósításának, hanem az itt élő népek békés megértésének is útjában állottak. Tanárok, tanítók önzetlen részvételére számít az iskolán kívüli nevelés is: könyvtárak szervezése, műkedvelés istápolása, népfőiskolák beindítása, múzeumok átszervezése, megnyitása a népnevelés számára. A Népi Egység híven tükrözte a Magyar Népi Szövetség átfogó munkáját azért, hogy a romániai magyarság közművelődése korszerű, mélyen demokratikus, a nemzetiségi öntudatot okosan építő legyen. Négy év véráldozatára és szenvedéseire volt szükség, hogy a nép hozzájuthasson ahhoz a szabadságjoghoz, melyet a demokrata társadalomban egyik legdrágább kincsként igényelhet: a szabad népi közművelődéshez. Az MNSZ első szabad brassói műsoros estjéről közölt beszámolóból idéztünk. Kurkó Gyárfás megnyitója után Petőfi-verseket szavaltak, hegedűszámokat játszottak, a Törekvés munkásdalárda többször fellépett, Csákányné régi magyar éneket adott elő — Szól a kakas már —, volt ugyan „góbéskodás” is, de 85
