Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - MŰHELY - Bori Imre: Az elveszett illúziók regénye: a Tündérkert

sereggel e rothadt Európát végig lehetne még egyszer lovagolni .. Figyelni kell éppen ebben a szövegrészben arra is, hogy Móricz azt az expresszív stílust idézi meg, amellyel a Sárarany írásának az idején élt. A fel igekötős igékre gondolunk elsősorban. Báthory Gáborban a „vad érzés” fölszertelenkedik, az Attila-álom felburjánzott, a „napkeleti urak” gőgje fölbuzdult benne, a határtalan sereg pedig felsodorja az egész szilaj világot. Jól érzékelhető tehát az is, hogy Báthory Gábor gondolatait „féktelen vére tombolása” vezeti, nem az ész, hanem a fiziológiai reakciók kormányozzák. Mondja tehát, amikor már „elveszett a lelke” és „nem volt egyensúlya”, hogy „rohanni, rohanni.. . száguldani, mint az őrült a paripán az éjszakában ... csak meg nem állani, mert a megállás halál”. Nyomatékát ennek a már-már lázbeszédszerű szövegrésznek egy jóval ezt megelőző szituáció adja meg. Ebben Báthory Gábor Károlyi Zsuzsannának azt a látszólag meghökkentő kijelentést teszi, hogy „sokszor szeretne asszony lenni”; nem „égni, rohanni, űzni, hajtani”, hanem „megülni, várni, ellágyulni ... kapni, zsarolni, kínozni”. Egy lelki hermafrodita mutatja így magát, akinek a nagy férfi-éhségei mögött egy feminin lelkiség lapul meg, és időközönként hisztérikus rohamokban ad jelt magáról.

Különben ebben a kis epizódban sejlik fel egy morzsányi Ady-analógia is. Filológiai kérdés, hogy tudott-e Móricz Kaffka Margitnak arról az 1913-as Adyhoz írott leveléről, amelyben azt a kérdést tárgyalja, ami Károlyi Zsuzsanna és Báthory Gábor szóváltásában is felmerül. „De mit tegyen egy asszony?” — kérdezi Károlyi Zsuzsanna. „— Miért lett asszony?”—vágja vissza Török Katalin, és „némbertársát” kiszolgáltatja Báthory- nak, aki a fentebb idézett vallomását teszi meg. „Mit csinálhatok én az ember voltommal, ha ugyan van ilyen?...” — kérdezi Kaffka Margit Ady Endrétől egy levelében.

Mindezeken túl azonban ott vannak Báthory Gábor „vérlobbanásai” mind a szerelemben, mind az öldöklésben, és mind a kettőben (Bethlen Gábor szavaival) „szertelen és szörnyű” volt.

Báthory Gábor szerelmi életének a képe ugyanazt a visszájára fordulást mutatja, amelyet politikai eszméjének a síkján már megfigyelhettünk, és torzulása ugyancsak a művészi kritikát szolgáltatja, mondanivalót hordozó szerepe van a Tündérkert ben. A szerelmet faló Báthory Gábornak (de az öldöklőnek is) a prototípusa, vitathatatlanul, a Sárarany Túri Danija. Csakhogy Túri Daninak még csupán egy kis falu lány- és asszonyserege állt rendelkezésére, Báthory Gábornak ellenben már egy ország, akármilyen kicsi is volt az. Szemmel láthatóan és tudatosan rajzolta el most hősét: egy nem hódító, hanem ragadozó Casanovát formált belőle. A sok szerelem gondolatát sem a művészi fantázia szülte, mert Móricz a Török Kata bűnperének aktái között megtalálhatta annak a Ciprianus Seylernek a vallomásában azt a kitételt, hogy Báthory Gábornak „közel ezer szeretője” volt, pontosabban „kilencszáznak sem sok héjjá kikkel közösködött”. Nem feladatunk azonban vitatni az állítás igazságát ezen a helyen, abból a tényből indulva ki, hogy egy húszesztendős fiatalemberről van szó.

Bizonyos ugyanakkor, hogy Móricz Zsigmond Báthory Gábor szerelmi életének epizódjaival jelentős szövegterjedelemben foglalkozott, előtérbe helyezve ennek a szerelmi életnek a metamorfózisait. Az első százötven oldalon az uralkodó nőalak előbb Imreffyné, majd Török Katalin. Az ő varázslatuk tartja az ifjú fejedelmet hatalmában, hiszen mind a két asszony boszorkány, s mesterkedésük láncával tartják a férfi érzékeit fogságukban. Azután a többé-kevésbé erőszakos fejedelem „esetei” következnek, ide értve szerelmi eltévelyedésének a tényét is. Kezdetben hát a „szép asszonyok szemei” villognak a fejedelemre.

Imreffynéből, amikor először látjuk, pézsmaszag áradt, és „csiklandó szépsége” láttán Báthory Gábor felsikolt, majd „úgy dűlt rá fekete kondor feje az asszony bronz73