Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Besenyei Szabó Pál: Kőbe vésett évek
teimnek, megtaláltam a megfelelő fogásokat, rájöttem a fortélyokra. Meg tudtam kímélni magam a felelsleges erőlködéstől. Beletanultam a munkába. A szervezet átállt. Például az ötödik kőmagasságú depóba-rakás apró, erős lendítéssel nehézség nélkül sikerült. Úgy végzem a munkám, mint bárki más. A munka uralma a test felett befejeződött. Minél jobban végeztem a munkámat, annál többet beszélgettünk. A munkának megfelelés feltétele volt annak, hogy személyes jellegű kapcsolat egyáltalán létrejöhessen. A legelső kommunikációs mozzanat a test kölcsönös megismerése. Láttuk egymás feszülő, fényes izmait, szemmel kísértük mozgását, járását, tempóját a magunkéba beépítettük. Idomultunk a munkához és egymáshoz. Tudtuk, mennyit bír a másik, s ennek megfelelően kialakult a munkacsoporton belül egy hallgatólagos munkamegosztás. Ezek a munka során megvalósuló testi visszajelzések beszéd nélkül zajlottak. A partneri viszony kialakulása magasabb lehetőséget nyitott magában a munkavégzésben, de a személyes jellegű kapcsolatokban is. A munkaközösségen belüli munkamegosztás feltétele a szolidaritás érzésének kialakulása volt. Pl. az erőviszonyoknak megfelelően osztottuk el egymás között a könnyebb és nehezebb munkát. Figyeltünk egymás tevékenységére, és a kellő pillanatban segítettünk a másikon. Ezek apró mozzanatok voltak, pl. egy erős ütemű kőszedés után, a kősor végén megmaradt kőtörmeléket az csákányozta ki, aki előzőleg lapátolt. A munkamegosztás mintegy szintézise volt az eddig lezajlott folyamatoknak. Felhasználta mindazt az eddig egymástól szerzett tapasztalatokat, ami a munkabíró-képesség figyelésekor jelként érkezett felénk. Másrészt a közösségi kapcsolat a szolidaritás formájában jutott kifejezésre. Tehát a munkamegosztás létrejötte az együtt-dolgozni-tudásra épült, s közösségi jellegű volt. A fizikai alkalmasság fokozatos igazolódásával arányban, egyre többet beszélgettünk egymással. Először csak a munkáról, a munkával szorosan összefüggő dolgokról. A szó betöithette a munkások ütemrehangolásában a mottó szerepét. Pl. az állandó „nocsak” szócska, sínhúzáskor tökéletes inspiráló jellé vált. Máskor félszavak, pisszenések, levegővételek rendezték mozdulatainkat ütemessé. A kezdeti beszélgetések a munkavégzés közben történtek, s rövid lefolyásúak voltak. A hosszabb lélegzetű beszélgetések a hosszabb-rövidebb munkaszüneti időben adódtak. (Munkavégzés közben a beszéd fárasztó.) A hosszabb beszélgetések témája már elszakadt a munkától, érintett magánjellegű problémákat is. A személyes ügyekbe a behatolás mértéke természetesen a személyes kapcsolódás intenzitásával kapcsolódott össze. Nem jelentett ez szabad folyású kitárulkozást, sőt ellenkezőleg. Jellegük monológikus volt.De kialakult egymás véleményét kikérő, konkrét segítséget igénylő beszélgetés is. Mindezek a munkahelyen folytak. Volt rá példa, hogy a munkahelyen kívül tovább élhettek ezek a kötődések: presszóban, kocsmában vagy családi környezetben. Gyakori volt a régi, kézi fej- tésű kőbányászatról terjedő legendák előadása. Egyre jobban érdekelt, hogy hogyan dolgoztak a gépi termelés előtt a kőbányászok. Erről legtöbbet a bánya legrégebbi dolgozójától, M. J.-től tudtam meg. A maiak közül ő az egyetlen, aki még dolgozott a már elárvult, cserjével, fával benőtt kézi fejtésű bányában. A gondos szemlélő M. J. monogramját több helyütt felfedezheti a kőfalakba vésve. Lugassal befuttatott hangulatos udvarán beszélgetünk vasárnapi borozgatás közben. Furcsa így látni, munkaruha nélkül. Egyszerű öltözékén átfeszülnek izmai. 48 éves, napbarnított, zömök erős ember, komoly pocakkal. Erősen kopaszodó, szabályos fényes homlokán a ráncok kisimultak. Apró kék szemei állandóan fürkészőek. Meggondolja, hogy mit mondhat. Rafináltnak tartják. Minden a kisujjában van. Mindenről tud, ami a bányában történik. Kulcsember. A legnagyobb pénzt mindig ő vágja le. Nem ritka nála a 8000 sem. Háromszobás családi házának kialakítása igényes gazdára vall. Fürdőszobás, minden igényt kielégít, kényelmes. M. J. elégedettnek látszik. Megállapodott 61
