Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Henkey Gyula: Ilyenek vagyunk (Adatok magyarországi népességek társadalmi néprajzához)
áttelepítetteket az őslakosok általában mindenhol „felvidékiként” említik) magyar lánnyal. Mint a rádiójátékból kiderült, „ő törte meg a jeget”, ő merészelt a csávo- lyi bunyevácok közül elsőként magyar lánynak udvarolni, s bár rokonsága és baráti köre sűrűn fejezte ki nemtetszését, kitartott választottja mellett és a hangjáték szellemének megfelelően ez volt a csávolyi nemzetiségek megbékélésének egyik kezdő lépése. Nyilatkozott a darabban egy — a történés idején fiatal — sváb gazda is, aki kételkedett a „felvidéki” magyar áttelepültek mezőgazdasági szakértelmében és munkabírásában, ezért kihívta őket kaszálóversenyre és közlése szerint, majdnem „szégyenben maradt”. Ezt a „megbékélés” másik jeleként ismertem fel, a jó gazda hírében álló sváb férfi elismerte, a betelepült magyarok a munkában is méltók a megbecsülésre. — Vizsgálataim eredményei szerint a csávolyi bunyevácokra a magas termet a jellemző, gyakori a robusztus, igen erős alkat, a főbb előforduló típusok előfordulási sorrendje turanid, dinári, előázsiai, a vizsgált bunyevácok ősei között eléggé jelentős számban fordulnak elő magyar eredetű családnevek. A csávolyi vizsgálat adatokat nyújthat a turanid és a dinári típus keveredésének alkati összefüggéseire nézve is. (A dinári típus elsősorban igen hosszú lábai folytán magas termetű, a turanidoknak a lábaikhoz képest inkább a törzsük kissé hosszabb.) Az már most is megállapítható, hogy a csávolyi bunyevácok úgy magas termetűek, hogy a dinári típus hosszú lábai nem jellemzők rájuk. Lehetséges, hogy a kedvező környezeti, társadalmi és gazdasági hatások mellett a Csávolyon leggyakoribb típusok vérmérsékleti kölcsönhatásai is elősegíthették a mai csávolyiakra jellemző udvarias, nyugodt, de egyben öntudatos fellépés kialakulását. Érdeklődésük a kultúra és a hagyományok iránt nyilvánvalóan elsősorban a vezetők, pedagógusok és a helyi bunyevác közösség szellemi irányítóinak érdeme. PALÓCFÖLD A Palócföldön 31 palóc-magyar és 2 szlovák eredetűnek tartott községben végeztem vizsgálatokat. Bár a palóc népművészet, népviselet, népdalok és hiedelmek a szakemberek körében igen jól ismertek és ez a vidék valósággal a mai magyar népi kultúra kincsesbányájának tekinthető, de embertani vizsgálataim eredményei, valamint az ezekhez kapcsolódó élmények, megfigyelések lehetővé teszik azt is, hogy a palóc társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális és lélektani problémákat összefüggéseikkel együtt, komplex módon tegyem vizsgálat tárgyává. E téren azért is vagyok szerencsés helyzetben, mert palóc rokonságomon keresztül is módom volt adatokat gyűjteni. A palócok eredete még nem teljesen tisztázott, de a kutatók többsége a kabaroktól származtatja őseiket, akik közé Tatai Molnár Magdolna szerint az Árpád-korban elfogott kun hadifoglyokat, Rásonyi László szerint pedig Zsigmond király idejében Hunyad megyéből, korábban oda betelepített kun eredetű kenéz családok (akik közül Hunyadi János is származott) egy részét továbbtelepítették a Mátra és a Bükk-hegység környékére, Kniezsa István az Árpád-korban a Palócföld fennsíkjain még szláv népességet is kimutatott, de László Gyulának és Tretyakov professzornak a „Szovjet régészet” folyóiratban megjelent beszélgetéséből megállapítható, hogy a korábban szlávokként emlegetett, a honfoglaló magyaroknak meghódoló lakosság alatt a Kárpát—Duna medencében az egész korábbi népességet (a keleti eredetű avarokat, onogurokat, szarmatákat, finn-ugorokat, valamint a szlávokat, a germánokat, a keltákat stb.) együtt kell érteni. Tretyakov szerint a szláv nyelvűek sem lehettek tiszta szlávok. A Palócföldön is számos avarkori temetőt tártak fel, Szabó János Győző pedig nagy számban mutatott ki szarmata és kelta temetőket. A XVIII. század első felében egyes elhagyott községekbe szlovák, vagy részben szlovák telepesek is érkeztek. 54
