Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)

Hazai vonatkozásban azonban mindmáig lényegében csak néhány munkára hivatkozhatunk e tárgykörben. Az eddig megjelent különböző folklorisztikai munkákban, táji monográfiákban kevés adatot találunk. Az emberi élet szokásaival foglalkozó munkákban, melyek az élet „három nagy szükségének” (a születés—párválasztás, lakodalom— halál) jellemzőit tárják fel, mindig egy nagy űr tátong, nevezetesen azért, mert a lakodalmi ceremónia lezajlása után szinte kivétel nélkül a halál szokáskörét mutatják be, s az embernek olyan érzése támad, hogy az élet hegedűse a nászinduló után eltévesztve a taktust, rögtön a gyászindulóra vált át. Kiss Lajos úttörő módon a szegényparasztság mindennapi életét, sorsát nyomonkövetve szerelmi életük sajátosságaira is fényt villant. Jelentős állomást jelentett Morvay Judit vizsgálata (Asszonyok a nagycsaládban), aki a parasztlányok, asszonyok szexuális életének szakirodalomban addig ismeretlen példáit tárta fel. Szólnunk kell egy eléggé meglepő írásműről is, melynek szerzője egy idős széki parasztasszony, Győri Klára, aki „Kiszáradt az én örömem zöld fája” címmel megírta elmúlt életét. A műnek a vallomásos jellege a legértékesebb, az azönkitárulko- zás, ahogyan a maga sivár, érzelemszegény életét, házasságának legapróbb részleteit kiteregeti. A házassági undornak beható „szociográfiáját” olvashatjuk tőle, azt a tele- vényt, amely az örök frigid asszonyokat éppen úgy kitermeli, mint a kicsapongó feleségeket. Ugyancsak a széki népélet tükröződik Nagy Olga „Paraszt Dekameron”- jának erotikus igaztörténeteiben, népi tréfáiban. Bizonyítván azt a vaskos, földön járó realitást, mely évszázadok óta győzedelmeskedik álszemérem, mesterkéltség és vérszegény életidegen világszemlélet fölött. Az „Asszonyok és férfiak tüköré” címmel közzétett marosvásárhelyi tanúvallomásokat olvasván a XVII. század első feléből, önként adódik a felismerés és a bizonyíték, íme az erotikus igaztörténetek, tréfák valóságának gyökerei. Hiszen e tanúvallomásokban — kivált a szép számú paráznákról szólókban — benne van a korszak szexuális kultúrájának feltárása, az időtlen benső emberi világ is, nagyon is valóságosan és nem éppen illő megfogalmazásban.

A néprajztudományban még nem nyert polgárjogot a szerelmi, szexuális élet kutatása, ezt mutatja az idevonatkozó írások kis száma is. A kevésbé „szemérmes” tudományok— így a pszichológia, a szociológia — művelőinek körében már polgárjogot nyert, ezt az utóbbi időben szaporodó publikációk is bizonyítják. Sajnos még mindig általános az a nézet, hogy a „komolytalan” és „pikáns” témakör tudományos vizsgálata merőben felesleges, vagy éppen az igazi tudóshoz méltatlan, gyanús időtöltés, „ízetlen csámcsogás”.

A szerelmi, szexuális jelenségek feltárását a magyar parasztság körében nehezítette maga a tudomány és a tudósok (ál)szemérmessége, prűdsége, a kor közvéleményének elfogadott erkölcsi (sokszor álszent erkölcsi) normái, a tudomány közlési módszerei, valamint az adatközlő és a gyűjtő közötti megfelelő kontaktus hiánya. Nagyon fontos különösen az ilyen „kényes téma” esetében, hogy milyen a gyűjtő egyénisége, mennyire rendelkezik a jó kapcsolatteremtés képességével, mennyire képes adatközlőivel át- lépetni azt a küszöböt, melynél a lényeg kezdődik, ahol a mélységbeli jellemzők felszínre kerülnek.

Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy az elmondott és leírt, kiadott anyag között mindig ott áll a gyűjtő, a válogató, valamint a kor közvéleménye, a tudomány elfogadott közlési módszerei. Ilse Seifert: „A nő az ókori Keleten” című munkájában írja: „Sajátosan természetes beállítottságának megfelelően az ókori ember kötetlenül, minden erkölcsi aggály nélkül beszélt az istenek és emberek szerelméről és a nemzésről. Emiatt a nyílt szabadszájúság miatt még sok kép és szöveg szunnyad publikálatlanul a múzeumi raktárakban, és a problémakört sem dolgozta fel senki átfogóan, mivel a tudomány mindig is tartózkodóan közelítette meg a témát. így a mai olvasónak általában csak egyfajta válogatást tálalnak fel, amelyet előbb áteresztettek a „megenged59