Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Sükösd Mihály: Halottak napja: feltámadás (regényrészlet, I. rész)

fizetését anyámnak, apám alkalmasint sosem tudja pontosan, mennyi a fizetése. Apám fillért sem tart meg magának, nincs rá szüksége, apám nem dohányzik, nem iszik kávét, a naponkénti, esti egy liter vörösbort anyám szerzi be, apám a kórházban ebédel, vacsoráját otthon, családja körében költi el, mindent anyám vásárol a számára, anyám készíti ki reggelente, apám ágya mellé a tiszta inget, gatyát, zoknit, zsebkendőt, apám sosem kérdezi ki fiait iskolai leckéjükből, apám sosem érdeklődik a középiskolai tanároknál fiai előmenetele felül, családunkban mindent anyám intéz, apám mindig anyámra hallgat, apám mindent anyámra bíz.

Azt hiszem, jól élnek.

Azt hiszem rettenetesen élnek. Anyám már nem egészen fiatal (az akkori közfelfogás szerint), huszonhét éves, amikor megismeri harminckét éves apámat. Apám orvosfőhadnagy, huszárezredével a nyugatmagyarországi kisvárosba érkezik, a polgármester fogadást és bált ad az ezred tisztjeinek, anyámat ekkor mutatják be apámnak. Anyám úrilány, polgárlány (félzsidó, de ezt a tényt akkor nem tudja, nem tudatosítja, ez a tény tizenöt év múlva lesz nyilvános), a nyugatmagyarországi kisváros gazdag malomtulajdonosának egyetlen gyermeke, anyám sötét szépség, büszke szűz, már három kérőt kikosarazott, anyám a polgármester bálján pillantja meg apámat, bécsi keringőt táncolnak, anyám az első látásra, az első érintésre beleszeret apámba.

Beleszeret? Közeledem a farkasréti temetőhöz, anyám nyughelyéhez, érzem ingem alatt a hátam lúdbőrét, szervezetem önkéntelen tiltakozását mai döntésem ellen. Szervezetem hiába tiltakozik, hátam hiába lúdbőrös, úgy döntöttem, ma délelőtt felkeresem a temetőt, meglátogatom halottaimat. Áthajtok a sarkig tárt, lándzsanyelveivel az égre mutató vaskapun, leparkolok ijedelmem és undorom jelképével, a ravatalozóval szemben, elindulok anyám felé.

Beleszeret? Beleszeret akkor, (akkor, amikor a létezésem lehetősége először felvillan anyám apámba? Fogas kérdés, most is nehezen tudok rá egyenes választ adni, a szemérmetlenül buja aljnövényzet közepette, a szemérmetlenül zsongító növényszagban anyám sírja felé gyalogolva. Zsongít a szaga a farkasréti temetőnek 1978 november 2-án, gyógyítja agyondohányzott hörgőimet, ha illatos temetőben járok, mindig a képtelenség, az Ízléstelenségig fajuló képtelenség jut eszembe: szeretnek bennünket a halottak, fennmaradt, továbbélő utódaikat. A fölösleges szokásnak hódoló fölösleges látogatóikat úgy szeretik, azzal szeretik, hogy nem a saját szagukkal üzennek, hanem saját szagukat az őket bekebelező, közönyös növényvilág üde növényillatába oldják.

Anyám nem tudja, mi a szerelem. Anyám annyit tud a szerelemről, amennyit leány- sága nevetséges leányregényeiben a szerelemről olvas, amennyit leánykora kisvárosi barátnőitől hall. Anyámnak nagyon megtetszik apám. Anyámnak tetszik, hogy apám magas, vállas és keskeny csípőjű, tetszik apám fekete haja és fekete szeme. Anyámnak tetszik, hogy apám katonatiszt, hogy erdélyi származás meg orvos egyszerre, hogy apám nem töri magát utána, setesután és őszintén udvarol, csámpásan táncolja a bécsi keringőt, mindent másként csinál, mint a nyugatdunántúli kisváros bennszülött gaval- lérai. Anyámnak apám az első férfi az életében, anyám szüzén megy a házasságba, ezt biztosra tudom. Anyámnak nincs férfi az életében apám után, anyámnak apám az egyetlen férfi, ezt is biztosra tudom. Holott sosem beszéltünk róla, szemérmes család a miénk, ilyesmit nem szokás említeni.

Apám felvilágosít engem, elsőszülött fiát. Ülünk a strandon, a medence szélén, tizennégy éves lehetek, apám sarkával köröket rajzol a homokba, azt mondja, rossz pálinkát sose igyál fiam, újabb tétova körök a homokban, rossz lányokhoz sose járj fiam, elhallgat, hátat fordít, úszni indul. Máig nem tudom, apám milyen személyes tapasztalatokra hagyatkozik, de akkor szavát sem értem, csakis zavarban vagyok. Nem tudom, mit jelent rossz pálinkát inni, soha semilyen pálinkát nem iszunk odahaza, se jót, se rosszat.

24