Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Békési Gyula: Egy varázsló strófái, Köznapi fohász, Prizma (versek)
PRIZMA Dongó visz nyáraranyat, kaccsal billeg a szőlő; homlokod Napra ragyog, tenyerén tart a móló. Múló-idővel-múló szerelmünk: élet-csalét. — Ó, ó, meddigre szóló a „szép-nyílt-parancsolat"?! Dongó sír, fekszik hanyatt, hullong rá fonnyadt szőlő; arcodon árnyék ugat, elsötétül a móló . . . Igen: itt minden múló. Nem vagy; s már én sem vagyok: mert jött a nekünk szóló „rejtelmes parancsolat". S más dongó, más nyár zümmög, szőlőt más tőke rezget; más homlok, más arc tükröz az állandó egeknek. * Az állandó egeknek: más homlok, más arc tükröz; szőlőt más tőke rezget, más dongó, más nyár zümmög. „Rejtelmes parancsolat”, mert jött — a nekünk szóló —: nem vagy; s már én sem vagyok. Igen: itt minden múló .. . Elsötétül a móló, arcodon árnyék ugat; hullong rá fonnyadt szőlő. Dongó sír, fekszik hanyatt. A „szép-nyílt-parancsolat", ó, ó meddigre szóló?! — Szerelmünk: élet-csalét; múló idővel múló . . . Tenyerén tart a móló, homlokod Napra ragyog; kaccsal billeg a szőlő, dongó visz nyáraranyat. * Dongó visz nyáraranyat az állandó egeknek, kaccsal billeg a szőlő, más homlok, más arc tükröz. Homlokod Napra ragyog. Szőlőt más tőke rezget. Tenyerén tart a móló. Más dongó, más nyár zümmög múló idővel; — ’ múló „rejtelmes parancsolat”! szerelmünk élet-csalét, mert jött a „nekünk szóló" . . .?! S ó, ó meddigre szóló?! Nem vagy; s már én sem vagyok a „szép-nyílt-parancsolat" . . . Igen: itt minden múló. Dongó sír, fekszik hanyatt, (elsötétül a móló) hullong rá fonnyadt szőlő. Arcodon árnyék ugat. 9
