Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Az életművészet, avagy: „Krammer Józsi vagyok Bácskából”
LACZKÓ ANDRÁS AZ ÉLETMŰVÉSZET, AVAGY: „KRAMMER JÓZSI VAGYOK BÁCSKÁBÓL" A nyári nap tűző sugarait csak a Sugovica partján vagy a lefüggönyzött szobákban lehetett elviselni. Dr. Cs. S. mégis azt javasolta, keressük meg Krammer József mérlegkészítőt. Nemcsak azért, mert a környéken híres, elismert szakember, fontosabb, hogy gazdag élettapasztalatokkal rendelkezik. Kissé gyanakodtam; minden idős ember elmondhatja ezt magáról, s csokorba szedheti olykor naiv, máskor hihetetlennek tűnő emlékezését. Aztán eljutottunk az udvar elé. Két idősebb hölgytől kértünk felvilágosítást. Kissé elutasító éle volt kérdésüknek: „Miért keresik?” Válaszunknak, hogy csak beszélgetni szeretnénk, nem látszott hatása, de végül is bejutottunk a szobába. „Milyen volt ez a szakma?” — kérdezném, de a házigazda máris dokumentumokat szedett elő: fényképeket, fénymásolatokat, újságkivágásokat. Olvastuk, lapozgattuk. Közben a felesége telefonált: — Halló! Doktor úr, tényleg olyan beteg? Vigyázni kell rá? — Tudják — mondja a házigazda— én dobóhálóval szeretek halászni, s most a koszorúér miatt eltiltottak tőle. Hát nehéz lesz megállnom! Hogy ne zavarjuk a házimunkát, egy másik szobába telepedtünk át. Két feltornyozott ágy, s néhány szép kép a falon. Meg se kell kérdeznem, hogy eredetiek-e, mert a házigazda mutatja az egyiken a dátumot: 1853. — Képeket gyűjt? — Azt is, de erről majd később. Előbb nézzék meg ezeket! Verseket, fényképeket veszünk kézbe. Utazások dokumentumait. Görögországtól Tunéziáig. A dátumok is közeliek, 1977—78. Kivel ülünk szemben? Jelky András mai utódjával? Kiváló szakemberrel, akit a bíróság rendszeresen felkér szakértőnek? Életművésszel? A választ a meghallgatott elbeszélés adta meg. — 1900-ban születtem és azt gondoltam, mikor legény voltam, majd leélem az életemet úgy, mint más állampolgár. De a sok utazási könyv, a kalandoknak a hatására elhatároztam, elmegyek világkörútra. Ez sokáig csak elhatározás maradt, mert mindig közbejött valami. Végre tényleg el kellett mennem, mert lecsuktak volna. Választás volt ugyanis és rigmusokat írtam és fölakasztottam az egyik jelöltet a vonatkertbe egy nagyfára, ráírtam „a mostani népszavazás mondta Gömbös lélektiprás, hogyha mondja, mért csinálja, mért van lelkünk ártalmára, ide küldte nekünk Schnellen, örültünk, hogy Valkó elment.” Az is pénzügyminiszter volt, elődje Valkónak. Mindjárt jöttek a zsandárok és kihallgattak, de nem csuktak le. Gondoltam legjobb lesz elmenni, de annyira svungba voltam, hogy 3 év múlva jöttem csak haza, majd utána újra elmentem, mert megint közbejött valami. Az első stáció Bécsben volt. Bécsbe kiment volna, de nem kapott útlevelet, amíg a Tisza szálló londinere nem szerzett. Mint gyáros szerepelt benne, s ez sokáig rajta maradt, még akkor is, amikor már csődbe ment az egész gyárosság. Egyszer kiment a Práterba, s énekelte, hogy „daru madár útnak indul”, a cigány húzta, odajöttek a lányok, cirógatták az arcát; elfogyott a kis pénz. Utána még eljutott Passauig hajóval (gyönyörű vidékeken), majd gyalog Berlinbe. Útközben a legényegyletbe ment szállásra, vagy a szociáldemokratákhoz. Az egyik helyen imádkozni kellett, a másikon pedig 49