Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Pavlovits Miklós: „Hol körbe folyik a Styx vize hétszer...” (Jegyzetek a hévízről)
VALÓ VILÁG PAVLOVITS MIKLÓS „HOL KÖRBE FOLYIK A STYX VIZE HÉTSZER..." JEGYZETEK A HÉVÍZRŐL Lelkesítő filmriportot sugároz a televízió-híradó: újabb hévízkutat állítottak a mező- gazdasági termelés szolgálatába. A primőröket hajtató üvegházak fűtésére fúrt kút nyolcvanegynéhány fokos vízzel látja el a kertészetet, s ezzel a beruházással ennyi meg ennyi fűtőolajat, gázt takarítanak meg. Az új létesítmény rendkívül gazdaságos, hiszen a magyar föld mélye kimeríthetetlen bőségben ontja az ingyen forróvizet. A riport készítői tolmácsolják a beruházók és a maguk elégedettségét, s nem kevésbé megelégedett a néző is; lám-lám csak kihasználjuk természeti kincseinket. Csak így tovább!... A szakemberek — mind nagyobb számban — már korántsem ilyen elégedettek a hírrel. Nem hallották a tudósításban: vajon a föld mélyéből föltörő vizet milyen hatásfokkal hasznosítják; hány fokos az üvegházakból kieresztett víz? Ugyanúgy negyven — ötven fokos, mint az országban sokfelé, és gőzölgő tavakban, csatornákban pocsékolódik el a felhasználatlan energia? És mi lesz a vízzel azután? Merre és miféle természetes vizeket károsít majd a gondatlanul elfolyatott sós lé? Hol teszi lehetetlenné az öntözést s miféle tavakat, patakokat változtat majd holt vizű pocsolyákká néhány év múltán? Mi lesz majd a termálvízre telepített épületek, berendezések sokaságával, ha a kút egyszer csak elapad? Mert apadnak is ki kutak, bár ezekről kevésbé tudósítanak hangzatos hírverések. Jules Verne nyomában Ezek a kérdések egy-egy kisebb gazdasági régióban sem lebecsülendő fontosságúak, de ha tekintetbe vesszük, hogy hazánkban több mint hatszázötven kút csapolja meg a „föld alatti tengert”, akkor elképzelhető, hogy vizük egybefolyatva nem is aprócska folyóvá egyesülne. De milyen folyóvá? Átlátszatlan, sűrű, nyálkás, gőzölgő, visszataszító Styx lenne ez a folyó, amelynek habjai — érkezzenek bárhová — nem életadóak. Sőt! De kezdjük az elejéről. Van-e föld alatti (Magyarország alatti) tenger, mint amilyet Verne Gyula írt meg ifjúságunk kedvelt regényében, s ha van, mekkora a vízkészlete? Pótlódik vagy sem titokzatos mélységi forrásokból, s lehet-e kétség nélkül kutak, csövek garmadájával kedvünkre megcsapolni? Nos, a valóság nem igazodik a költői képzelethez. Nincsen tenger és a forró víznek a mélyben nincsen utánpótlása. A föld belsejében, mint egy szivacsban, vízzáró rétegek által körbefogott porózus homoktestek találhatók. E víztartalmú, hatalmas homoklencséket átmelegíti a föld geotermikus energiája. Amikor kutat fúrnak — Magyarországon 500—2000 méteres mélységben — ezeket csapolják meg forróvíz-nyerés céljából. Egy évtizeddel ezelőtt még volt szakértő, ki úgy vélekedett, hogy a hazai termálvízkészletek nagysága úgymond végtelen, más szóval a forró víz a kitermelés ütemében pótlódik a mélyben. De manapság már teljes az egyetértés, hogy a föld alatti energia éppen úgy elpazarolható, mint akármely más természeti kincs a világon. Ha egyszer 44
