Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Gáti Kovács István: Elalvás előtt, Akár a lovak, Hiteles följegyzés egy délelőttről, Égetés (versek)
Kiss Ferenc irodalomtörténész Gáti Kovács István verseit szerkesztőségünknek írott levelében az alábbi szavakkal ajánlotta figyelmünkbe: „Az a legmeglepőbb, hogy ezek a versek minden beütéstől, stíluskonvenciótól mentesek. A szerző mintha kívül élne az irodalmon. Dísztelenül hiteles. Szűkszavú, egyelőre szűkös is ez a versvilág, de látható: csak arról ír, ami vele történik. Őszintén hiszem, hogyha bekerül a sodrásba, bátrabb lesz, s megtágul a horizontja is.” GÁTI KOVÁCS ISTVÁN ELALVÁS ELŐTT Hogy lábaimat egymás elé lökdösve — haladok, hogy a szárnycsapások közé nem fér el a röpülés gondolata — irgalmas ez a zárt folytonosság. Nyugalmas menhely élet és halál között. AKÁR A LOVAK — Bállá Gyulának ajánlva Nincsen választás. Hiába tekerne álmok gyolcsa, itt kell megállnunk — szétterpesztett, kemény lábakon, akár a meztelen, márványos nyakú lovak — homlokunkra vérző hajnalok alatt. HITELES FOLJEGYZÉS EGY DÉLELŐTTRŐL Finoman tapogat végig a vallató-fehér, reggeli fény. Most kiszolgáltat egy rezdülés is, a mozdulatlanság is elárul. Arcom előtt bársonyos gyermeköklök kavarognak — festi hajamat a márciusi hó. ÉGETÉS Csöndben peregnek az elsárgult képek, átizzik a mába a parázs, és a tegnap még múlhatatlannak hitt dolgok, a lassú füsttel örökre elkanyarognak. Csak mostantól bizonyos az újrakezdés.
