Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Iluh István: Elér a fény, Hajlékonyabb, Arcomon (versek)
ILUH ISTVÁN HAJLÉKONYABB ELÉR A FÉNY Honnan jövök ki tudná mérni Nincs sors-mérő szalag Ki hallaná meg aki féli Az elmúló nyarat Ki tudná kinyitni lelkem Lelkeket nyitó kulccsal A sorsom hová emeltem Haláldózisú múlttal Félek mióta élek Mindenkitől Rámtaposnak és elítélnek Szívemig villan a tőr Hajdan szerettem a fehéret A pirosat a rózsaszínt De már csak feketében élek Mert ismerem a kínt Tegnap még kiáltozám Rossz helyébe jót S halálra ítélték sovány Arcomról a mosolyt Már a merszem csak addig ér Én csak énhozzám szólok Tudom a jövő mit ígér Nem félek nem szabódok Idő előtt lefogják szemem Tudom de mit tegyek Befogad majd a végtelen Hogy holnap is legyek S ha nem lesz már enyém Mit felmutassak Eljut hozzám a fény Hogy ragyoghassak ARCOMON Sorsom szigorúzz ne kegyelmezz Arcomon lelkem a jelmez Viszem cipelem tele zsákom Alóla olykor ki se látszom Fáradok s mintha nehezedne Pedig csak sors van beleszedve Tudom letelik s egyszer utolsó Útjára indul el a korsó Az arcok valahogy Most másként állnak A szem előbbre dülled Hegyesebbek az állak A mellek domborúbbak Zeuszosabb a homlok A fintorok szigorúbbak Húsosabbak a csontok Érdesebbek a lelkek S hajlékonyabb a derék Aranyzó-villás kertek Fáira nem szállhat veréb
