Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Buda Ferenc: Búcsú Jékely Zoltántól
négy órai ülés alatt, épen 60 év és 8 hónapos koromban, mert születtem 1795-ben február 5-dikén”. A mű elkészülte után alig másfél hónappal, 1855. október 28-án Szilády így írt festőjének a képről: ,,. . . most író szobámban alkalmas helyen iógg, helybeli s vidéki látogatóim critikájának kitéve; de a’kik egy szájjal erősítik, hogy a’ kép hű és tökéletes”. Hát igen, valóban így van: Barabás arcképei tökéletesek még a hűség rovására is, ahogy egyébként a kor eszménye megkövetelte. Rajta, mármint Barabáson és Kiss Bálinton kívül Szilády még Marastoni Józsefet foglalkoztatja 1864- ben Szász Károly arcképének kőre rajzoltatásával. Az 1870-ben meghalt Szilády Károly, a „magyar nyomdászok nesztora” a könyveiben közreadott és szólóban forgalmazott 12 (eddig ennyit tudtam azonosítani, legteljesebb gyűjteményük a Katona József Megyei Könyvtárban, Kecskeméten) litográfia arcképpel beírta nevét a hazai grafika s ezen belül a litográfiatörténetbe, a sajtó- történetbe, de az irodalomtörténetbe is. A litográfiák igényével és használatával egy önálló műhely fölállításának szükségességét is fölvetette Szilády Károly Kecskeméten. A fővároson kívül is számos magyar városban létesültek litográfiaműhelyek már a reformkorban. Kecskeméten azonban csak Szilády Károly halála után, a századforduló körüli években alapítottak kőrajz- műhelyt, melyet évtizedeken át elsősorban a városházi űrlapok s ügyiratok sokszorosítására használtak. A 60-as években még ezeken a gépeken és a kitűnő minőségű, ma már beszerezhetetlen régi köveken újulhatott meg a magyar litográfia Kondor Béla, Révész Napsugár, Ábrahám Rafael, Pásztor Gábor és mások Kecskeméten született műveiben. A kövek, prések, sajtók és nyomtatók régi művek tanúiként évek óta romos, de még helyreállítható állapotban várják újbóli föltámadásukat a Katona József Múzeum alagsorában. Már csak Szilády Károly, az első kecskeméti „szabad könyvnyomtató” példája miatt is érdemes lenne újból használatba venni őket, a magyar művészek s művészet hasznára. JÉKELY ZOLTÁN (1913—1982) Drága Zoli bácsi, tudjuk, hogy nem felelhetsz, mégis utánad kiáltunk: ilyen korán hová siettél! Szikár alakod visszaint még a fekete kapun túli homályból, de verset Tőled már hiába várunk. Novellát sem küldesz nekünk, Magad sem jössz el közénk kézfogásra, baráti szóra. Szívünkre csomózott gyászszalagosan bámuljuk kihűlt helyedet. Gyújtana valaki gyertyát: egy csillag kihúnytával ismét sötétebb lett. Lehajtott fővel búcsúzunk Tőled a Forrásnál őrködő szerető híveid. 76
