Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Sümegi György: Szilády Károly arcképcsarnoka
ges metszeteket fia, Szilády József készíti . . . Később Barabás Miklóst kéri fel kiadványai illusztrációinak megrajzolására. A művész és a nyomdatulajdonos között állandó kapcsolat létesül. Barabás 1855-ben magáról a nyomtatómesterről is fest életnagyságú mellképet”. A most idézett sorok is tovább pontosíthatók, de haladjunk sorjában. A kecskeméti Szilády-nyomdában készülő könyvekhez — már a legelsőkhöz is — valóban szükség volt bizonyos metszetekre, képes és rajzos táblákra, magyarázó ábrákra s illusztrációkra. Annál is inkább így van ez, mivel Szilády számos tankönyvet kiadott, amelyek nem nélkülözhették a megértést és a tanulást egyaránt segítő-köny- nyítő képes táblákat s magyarázó rajzokat. Ezek egy része Szilády egyik fia, a nyomdászatot német földön tanuló és magát a rajzolásban és grafikai sokszorosításban is tökéletesítő József kezétől valóban származhatott. De hogy az illusztrációkkal kiadott könyvekben pontosan mely rajzok őrzik Szilády József kezevonását, azért is nehéz eldönteni, mert a kiadványokban nem tüntették föl a rajzoló nevét s kezétől csupán egy-két jelentéktelenebb önálló rajzocska maradt (Katona József Megyei Könyvtár), melyek nem nyújtanak elég alapot a megjelentekkel való sikeres összehasonlításra. Szilády Károly megbízható szakismerete és körültekintő, a legapróbb részletekre is kiterjedő nyomdászi szaktudása nemcsak a könyvsajtóján könyvvé formálódó kéziratok csiszolására, minél jobbá tételére szorítkozott, hanem volt figyelme a könyvek formájára, alakjára, alkalmas betűk megválasztására, a szövegtükrök kialakítására, a paginázására, a külső és belső címlapok esztétikus megjelenítésére, a szép, igényes kötésre és természetesen a mellékletek, képes táblák, betű- vagy számtáblázatok technikailag is a lehető legjobb kialakítására. 1842. április 27-én írta Warga János professzornak Nagykőrösre: ,,A’ fametszetekre nézve kérem figyelmeztetni az ifjakat, .hogy ne metszék a’ finom vonalakat olly túlzott mélyen”. Szilády Károlynak fiával, Józseffel folytatott levelezéséből az is kiderül, hogy a könyvnyomtató élénken és naprakészen figyelte a nyomdászat és a hozzá is kapcsolódó grafikai művészetek minden újítását és nem győzte a hozzá képest kevés szorgalmú és kevéssé rendszerető fiút arra kérni és buzdítani, hogy mindent tanuljon meg, hiszen itthon majd a haza javára munkálkodhat és elsőül élhet az idegen országokban megtanultakkal. Még olyan újdonságokra is fölhívja a figyelmét (pl. az üvegnyomatra), ami később nem lett hasznosítható a nyomdászatban. Szilády a 40-es évek második felében és az 50-es évek elején több levelében is említi, hogy József hazaküldött és esetleg a nyomdászatban is alkalmazható rajzainak és „metszetvényeinek” mennyire örült. E levelek is valószínűsítik, hogy Szilády József valóban készített metszeteket az apja nyomdájából kikerülő könyvekhez. Talán főleg sormintákat, záródíszeket és esetleg illusztrációkat. Annyi biztosnak vehető, hogy a Szilády-nyomda megindításától kialakult a természetes igény bizonyos rajzok, metszetek, magyarázó táblázatok, sőt irodalmi kísérőrajzok készíttetésére és könyvekben való közlésére. Könyvekhez a szerző arcképét adni a belső címoldallal szemben már régóta szokásban volt irodalmunkban. Szilády egy 1854. május 2-án kelt levelében írja: „Pár évvel előbb Szilády László úr arczképe lerajzolása alkalmával Szilády előadta, hogy a Papi dolgozatok könyv-füzetek egy-egy lelkész arczképével ellátva” jelenjenek meg. Ilyen célra készíttetett tehát kőnyomatokat, litográfia arcképeket Szilády. A legjobb minőségű köveket Németországból hozatta Kecskemétre s ha valamelyik művész elvállalta a megrendelt arckép ülés utáni (ha élt a modell) kőre rajzolását, akkor Szilády elküldte neki a követ, majd megrajzolás után visszakérte s maga postáztatta, illetve hát gondosan becsomagolva küldte postakocsival Bécsbe legtöbbször a Reiffenstein és Rösch- féle nyomtatóintézetbe vagy Pestre a Barabás-levélrészletben is emlegetett Rohnhoz. (A gondos és körültekintő szervezéshez, az élő emberről való rajzoláshoz egy adalék. 1855. június 29-én írja Szilády Vas Gerebennek Pestre: „t. Tompa Úrnak be kellene 74
