Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - MŰHELY - Kiss Dénes: Játék és törvény

a GAT-GÁT. Hiszen a nyelvi logika SOK ÁGÚ és sajátosan erősíti önmagát. S végül, mielőtt a másik föltűnő dolgot vázlatosan átnéznénk, említsünk találós kérdést: „Ha elveszünk belőle, nagyobb lesz. Mi az?” A válasz: gödör. Holott nem a gödörből veszünk el, hanem a földből, azaz: valójában kisebb gödröket adunk így hozzá! Meglehetősen jól kifejezi ez a találós kérdés a nyelvben lehetséges — bár önmagán belül nagyon is következetes! — logikai bukfenceket. Ilyen logikus „ellentmondások” léteznek a számtanban is. Ha negatív számokat többszörözünk, az eredmény is nagyobb negatív. S itt van az „elnagyol” szavunk vagy a „nagyzol” stb., tehát ha adósságot szaporítunk — vagyont porítunk! Vagyis szegényedünk . . . S mielőtt beszegnénk töprengésünket — tudva töpörtyűségünkről, törpeségünkről, a nyelv roppant térségeihez-mélységeihez képest, amelyek az időbe nyúlnak — villantsuk föl tán éppen a „szegény” szóval is e csodálatos, élő-változó, de alapjait őrző rendszer gazdagságát. Figyeljünk föl látszólag ellentmondásos példákra, másfajta kicsiségre — egyúttal a nagyság hiányára, a kicsiség „növelésére! — térbeli, érzelmi, társadalmi, történelmi vonatkozásokban is. Hogyan is mondja az egyik romániai magyar népdal éneklője, ismeretlen költője:

Nincsen bécsüje szeginynek

Nincsen bücsüd, met szegin vagy

Ismeretlen eredetűek a szegény, a szűk, mint szócsalád és a szükség is (Ő—ZS 695. 811. old.). A szeglet-tel kapcsolatos a szeg, éles, hegyes stb. Dunántúlon például az ejtésből lehet tudni, hogy a „hegyes” valamilyen szerszám-e vagy „hegyes vidék”. (Dr. Bődy Zoltántól tudom, aki Zalából került Debrecenbe, hogy nem hitték el neki az ejtési különbséget és egy másik dunántúli ismerősével, társaságban, egymásnak háttal mondták ezt a szót és ők értették önmagában is mikor melyik jelentésére gondoltak.) A török sziki jelentése: szoros, bizony a szűkösen élő szegény ember nagy szűkösségében — amikor szükséget szenved; ilyenkor a szűk lesz mind szűkebb — szikár, keszeg, keshedt testén szorosra húzza a nadrágszíjat, csökken a derék bősége, noha maga az ember nem lesz csökött, viszont kénytelen meghúzódni az alszeg egyik szögletében is. A szegény szűkebb kenyeret szeg, külünösen, ha nem szegődhet el munkába és nagy szükségében „mindig keskenyebb” lesz, szűkiben élve keskenyebb a kenyér szegélye, vékonyabb, akár a csík ... A hangzók világa véges, a szavak változataié úgyszólván végtelen. A nyelv nem ragaszkodhat tűzön-vizén át a hangzók állandósult jelentéstartalmaihoz, azonban mégsem véletlenül jelentik — s főként nem jelentették! — azt, amit értünk-érzünk jelenlétükből. Hiszen láthatjuk, hogy a SOK szavunkban ott vannak bizonyos árnyaltsággal e jelentéstartalommal ellenkezőt jelentő azonos mássalhangzók: SEK-ély, SZŰK, CSÖK-ken stb., és a „ság”, „ség” növelő képzők (hegy; hegység, katona; katonaság stb.,) ez esetben: a CSEK-élységet „növelik”. S még valamit, nem lehet-e összefüggés, ahogy a „ki ha én nem?!”, „Én ki, aki . . .” legénykedés, leg-énkedés föltételezhető szóoltvány, akkor leg-in-kább a szeg-in, szeg-én is az lehet? Egyébként se szegényítsük magunkat, ha nem föltétien szükséges! Sokasodásunkban segíthet a nyelvünk is! Még csak annyit, különös szavunk a KÖZ, KÖZÖSSÉG, KÖZSÉG, KÖZVETLEN stb., ezek is egyfajta közelséget, szűkös összehúzódást, szoros együvé tartozást is jelentenek. „Nincs közöm hozzá!” —- Mondjuk, vagyis nem vagyunk kéz-közeiben. Ebben az esetben, ha nő a köz, — szűkül pl. az összetartozás érzése — nagyobb a távolság, ám ha nő a közelség, kisebb a távolság! Ez a fajta belső rendszer is arra figyelmeztet, hogy nem szabad lebecsülni a nyelv ilyenfajta belső logikai rendszerét, amelynek évezredes emberre, társadalomra, térre stb., érvényes törvényei vannak és hatnak ma is, ha olykor rejtőzködve, bújva, bur65