Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Sóvári Zsuzsa: A csatabárd

különbséget tenni egy igazán elsőrangú és egy rosszabb munkás között. Tehetetlenek. Még mindig a munkaerőhiányt okolják. Igaz, vágót is keresnek majd’ minden gyárban.

Az itt dolgozó vágók pedig nem is nagyon tudják, mit csinálnak. Automatikusan, egy kaptafára dolgoznak, talán nem is érdekli őket az egész. Én még a nyersanyagok között is különbséget teszek. A kisebb darabokhoz megfelelő lemezért elmegyek az öntöde elé és onnan válogatok a hulladékból. Annak csak három forint ötven fillér kilója és acélnak nagyon megfelel. Ha ezekből a nagy táblalemezekből vágnék, az se fájna senkinek, hiszen azért hozzák ide nekem. De ennek kilója kilenc forintban van. Az itt fennmaradó kisebb hulladékot meg elviszem a kemence elé, ott beolvasztják. Legalább negyven-ötvenezer forintnyi hasznot írt már így jóvá az üzemvezető. Emellett még senki sem mondta, hogy te öreg, minek cipeled tonnaszámra azt a vasat? És képzelje, a brigádvállalásba sem akarták belevenni. Az jobban számít ha elültetnek tíz fát, vagy együtt elmennek színházba. Ki is húzattam a nevem a brigádlistáról. Kértek, könyörögtek, hogy menjek be a VIT-műszakra. Én nem akartam. Tudja, csak azért, mert én ilyenkor is ledolgozom rendesen az időt, mások meg már kora délelőtt részegen mennek az udvaron, járni is alig tudnak. Hát ezek ne mondják, hogy velem voltak kommunista műszakon. A brigádvezető jajgatott: így rontom az átlagot, erre kiléptem, így már biztosan nem rontom.

Tudom, leveszik rólam a keresztvizet, hogy én ezeket elmondtam. De én nem félek. Tudja, amikor megbetegedtem, az acélöntődébe kérettem magam kisegítőnek. Jött a félév, a hajrá, a részlegvezető körözött körülöttem egy ideig, aztán azt mondta, maga miért nem tisztítja az öntvényeket? Mondtam, hogy engem a szilikózisommal ne akarjon rávenni erre, tilos. Erre azt üvöltötte, takarodjak agyárból. Más se kellett nekem, válaszoltam; ha nem nézném, hogy milyen rozoga ember, odakenném a betonhoz, de magát szégyellném megverni. Én akkor kiástam a csatabárdot. És azóta is kint van . . .